Teljesen letaglózott a gyerek látványa. Ugyanis Nate állt előttem teljes valójában.Vagyis feküdt. Épp a saját (gondolom a saját) agyán terpeszkedett, és engem figyelt. De kábé annyira döbbenten, mint én.
A szöszi, szerintem reflexből vagy nem tudom, de rögtön tökeihez kapta a kezét, és riadtan nézett rám. Aztán gondolom eljutott az agyáig, hogy ez így gáz. Így inkább felült és beletúrt a hajába. De lapostányér tekintete nem tűnt el.
- Öööö, ide járok? - nézett kicsit féloldalasan rám, miután felfogta végre, hogy nem egy rossz álom vagyok vagy valami hasonló.
- Mi van? Már magadba is beszélsz, hülye gyerek? - Lépett ki a mosdóból Darren. És kissé vissza hőkölt a látványomtól. Most mi van? Ennyire ronda lennék, vagy mi?
- Ren? - nézett rám Darren mintha szellemet látna.
- Te is?! - Ez valami vicc.
- Az ember lánya már át sem mehet a szomszédba köszönni, hogy " Helló! Én leszek az új szomszéd!", mert belebotlik két perverz disznóba. Csodás az élet mondhatom. Mi ez ha nem ironikus. - dohogtam, és már fordultam is meg. Ennél már nem is lehet szarabb a napom.
- Mi az, hogy perverz? - hallatszott még Nate motyogása a hátam mögött.
- Várj! - Jött utánam, Darren is, mögötte a tesója is felbukkant.
- Akkor te leszel a szomszédunk? - kérdezték szinte egyszerre. De nem tetszett a hangsúly. Mintha valami huncutság rejlene a szavaik között. Nagyon nem jó.
- Attól függ jó-e az nekem, hogy a szomszédotok legyek! - mondtam. - Bár a múltból kiindulva, nem hinném, hogy kedvező lenne! - fejeztem be. Lezártam.
- Ne segítsünk? - nyúltak egyszerre a hozzájuk közelebb lévő bőröndhöz. Majd szúrós pillantást váltottak. Tényleg nem bírják egymást.
- Nem szükséges. - hajoltam le a két táskáért és emeltem fel őket egy könnyed mozdulattal. - Azt hiszem elbírom őket. - majd be is léptem a szobába. Ügyet sem vetve a két fiú tátott szájára, rácsaptam az orrukra az ajtót.
Biztos szeretnek engem baszogatni ott fönn, mert most igen sikerült kiakasztaniuk!
Párszor még hallottam, hogy kopognak az ajtómon, de nem izgatott. Kulcsra zártam, úgyhogy nem fognak bejönni.
Úgy határoztam, hogy zuhanyozom egyet. Fel frissít, és arra most nagyon szükségem volt.
Kikotortam a törölközőmet, meg egy váltás ruhát, a papucsomat, majd bementem a fürdőbe. Nagyon szép volt. Új és tiszta. Szépen megszabadultam a ruháimtól és beleléptem a papucsomba, majd a zuhanykabinba álltam.
Rögtön megnyitottam a csapokat. Élveztem, ahogy a meleg víz mossa a fejemet. Üdítő volt.
Nyomtam egy diónyi sampont a kezemre, majd a finoman a hajamba masszíroztam. Már úgy is hajat akartam mosni. Most akkor megejtem.
Miután a hajam megvolt a tusfürdővel is végig kentem magamat.
Már tiszta vagyok, de szeretek csak úgy állni a zuhany alatt és élvezni ahogy folyik rám a forró H2O. És a zuhany alatt tudok a legnyugodtabban gondolkozni. És mivel nem én fizetem a vízszámlát, addig folyatom, amíg akarom. Gondolkozás. Az most nagyon kell.
Mit keresnek itt? Hogy lehet, hogy pont ugyanabba a gimibe, és pont abba a tagozatba járunk. És hogy lehet, hogy pont szomszédok vagyunk. Ez egyszerűen nem lehet igaz!
Bár Nate reakciója szórakoztató volt. Most is nevethetnékem támad tőle.
De Darren. Mintha öröm suhant volna át az arcán, amint meglátott. ÉS mintha az ő tekintete előtt is lepergett volna mindaz, ami történt a konyhába vagy hol, a buli alatt.
De még mindig nem tudom miért simítottam végig az arcán, ott ahol megütöttem.
Megszorongattam a kezemet, mintha az megadná a választ. De nem adta.
A tény, hogy a két iker közül Darren a szimpibb, bár nagyobbrészt csak vele váltotta pár emberi szót. Lehet, hogy Nate is jófej! Báááár...Ez nem biztos.
Nagyot sóhajtottam. Mostanában sokat sóhajtozom. Beteges.
Akkor mi lesz? Maradjak a szomszédjuk? Mondjuk szerintem nem cserélne senki velem szobát.
Hisz már mindegyikbe vannak. De majd ha baj lenne, akkor majd szólok a dékánnak.
Igen ez lesz! Szólok.
***
Még mindig a zuhany alatt.
Folyatom a vizet. Szerintem már annyit, hogy abból egész Afrikát elláthatnám vízzel.
De most épp nem vagyok lelkiismeretes hangulatomban. Teszek rájuk...
Najó még pár perc és....
Valami zajt halottam kívülről.
Áááá, csak paranoia. Már az is kijött nálam. Mi jön még?
De a motoszkálás egyre feltűnőbb lett. Nem! Csak képzelem!
Aztán hirtelen felnyílt a fürdőszoba ajtó, és belépett valaki.
Mini szívroham, azt hiszem.
- Hé, Ren. Talán zárni kéne a fürdőszoba ajtaját, nem gondolod? Hisz bármilyen kétes alak bejöhet. - hallatszott a jól ismert gúnyos hang. Nateeeee! Megölöm!
- Hogy a picsába jutottál be?! Bezártam a bejáratit. -Csak nem folyt át az ajtó alatt.
- Nem azon. A tolóajtón. És mondtam, nem áll jól az ajkaidnak, ha rondán beszélsz.- magyarázta. A homályos üvegen át láttam, hogy leül a fürdőszoba pultra és engem figyel az üvegen keresztül. Hál Istennek az párás volt rendesen. Nem látott át.
- De hisz a zárva volt. - értetlenkedtem. Én megnéztem. Zárva. Ennyi.
- Van kulcsunk. Elloptuk, és bejöttünk. - megint flegma válasz.
- Mi ez a többes szám?
- Darren is itt van, de ő nem akar téged kínos helyzetbe hozni, így nem jött ide be. - mesélte, de a végére megcsóválta a fejét. Nem akart? De aranyooos. Olyan cuki. Nem olyan, mint egyesek...Chhh
Elzártam a csapot.
- Húzzál ki innen, Nate!
- Ugyan, látni is akarok valamit, nem csak a párás üveget. Gyere ki! Nem kell szégyenlősködni, én már egy halom nő testét láttam a tiéd,már nem számít. - hívogatott mézes-mázosan.
- Épp ez az. Én nem vagyok a többi nő. És én csak számítsak jó! És nem érdekel, hogy te mit láttál. Engem nem fogsz az biztos! ...És nem értem miért pont engem akarsz megnézni. - tettem hozzá. Eléggé deszka vagyok. Van ugyan mellem meg seggem is. De nem túl sok, és nem elég nagy. Ennyi.
- Meglepő vagy. Nem értem miért becsülöd le magad ennyire. Szerintem szép vagy. -
Nate...most...bókolt nekem...? Viszont ő akkor is egy nőfaló! És utálom! ...De akkor miért pirultam el. És olyan volt, mintha ő is elpirult volna. Mert kicsit furcsa volt a hangja.
- Najó, akkor legalább ad be a törölközőmet hogyha nem akarsz eltűnni.- sóhajtottam beleegyezően.
- Nem lehetne inkább...?
- NEM! Add ide azt a rohadt törölközőt és kész!
- Jó.
Végre benyújtotta kék törölközőt, én meg megtörölköztem, és becsavartam magamat a paplannal. Nagy levegőt vettem, és kiléptem.
Naná, hogy kéjes vigyorral futottam össze.
- Mondom, hogy jól nézel ki. Csak vennéd le ezt a kis anyagdarabot. - cirógatta meg a kezemet, amivel a helyén tartottam törölközőt.
- Veszi le a halál! - csaptam rá a kezére. Hozzám csak ne érjen.
- És én meg azt mondtam engem nem érdemes nézegetni, úgyhogy húzzál ki a bánatosba innen!
- parancsoltam ki.
Megvonta vállát és lépett kifelé. De megtorpant. - Kaphatok egy csókocskát?
Ez most honnan jött?
- Mi?! Nem! - de ügyet sem vetett rám és egy lágy csókot lopott a számról.
Lendítettem volna már a kezemet a pofonra, de már eltűnt onnan. Ha én egyszer a kezeim közé kapom. Esküszöm...
***
Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és akár egy fúria rontottam ki a fürdőből.
- Mit képzeltek amúgy magatokról? - néztem a két fiúra, akik(természetesen) az én ágyamon terpeszkedtek.
- Mondom én, hogy van mit nézni rajtad! - pattant fel Nate is indult el felém.
- Miért? Nincs mit, vagy mi? - értetlenkedett Darren.
- Le vagy maradva. Ha bejöttél volna és nem játszod a lovagot, te is tudnád mi van. - fordult hátra. - De amúgy jó testvér leszek és elmondom. A mi drága Rennünk, azt hiszi nincs mit rajta nézni. Én meg mondtam, hogy van. - fordult vissza irányomba. - Bár nem annyira nagyon sok, de kellően arányos. Ez így jó! - mosolygott rám.
- Ez így van. - helyeselt Darren is.
- Ja persze. Na mindegy nem ez a lényeg. Most közlök valami. Nem kívánok még egyszer a fürdőmben összefutni bármelyikőtökkel is. Egy. Kettő, az az ajtó zárva marad. Nincs ki- be járás. Van bejárati. Ha nem engedlek be titeket, annak oka van. Érted, Nate? - fordultam a fiú felé.
- Igenis asszonyom! - gúnyolódott velem. Gyorsan kupán lendítettem a kezemmel, majd folytattam.
- És légyszíves tartózkodjatok tőlem egy méter távolságra, világos?
Nate viccből feltette a kezét.
- Mi van?!
- Vészhelyzet esetén átjöhetünk? - pislogott rám ártatlanul.
- Nem! Tőlem megfulladhattok, elvérezhettek, satöbbi, de azt a másik szobában, ha kérhetem. Ennyi. Na húzás vissza!- parancsoltam rájuk. És nem mentek. Mi az, hogy nem mennek, heeh?!
- Addig nem megyünk, amíg bele nem egyezel abba, hogy vészhelyzet esetén átjöhetünk.
- Nem! Viszont ti mentek. - zártam le. De nem mozdultak. Helyette sunyi pillantást váltottak és szinte egyszerre indultak meg felém.
- Mit műveltek? - hátráltam egyre- egyre.
Nate megállt az egy méter távolságnál, de Darren nem oda állt és egyszerűen felkapott.
- Tegyél le! Most rögtön! - püföltem a mellkasát,kevés eredménnyel.
- Nem, Ren. Ígérd meg és talán nem jövünk át.
- A talánon van a hangsúly. - motyogtam.
- Ne motyogj mert nem értem! - szólt rám nevetve a Darren.
- Jól vanna! - durcáskodtam megint. Darren társaságával tulajdonképpen nem volt bajom. Addig amíg nem lesz Nate belőle.
- Na elég az enyelgésből! Ígéret! - sürgetett minket kelletlenül Natey-cica.
Mélyen a szemébe néztem, majd végül nagy levegőt vettem, majd kifújtam.
- Jólvan. Átjöhettek csak tegyél le. - egyeztem bele végül.
Nate vigyorogva megtapsolt majd visszament a szobájába. Természetesen a tolóajtón.
Darren meg letett. Pedig őszintén szólva annyira nem bántam, hogy a karjaiban tartott.
- Szép vagy, ne hidd azt, hogy nem akadna meg rajtad senkinek a szeme. - mondta, majd biztatóan a fejemre tette a kezét, majd a testvére után ment. Ott hagyva engem.
Ezt most miért? Miért bókolnak nekem? Mind a ketten. És engem tényleg ilyen könnyen meg lehet venni, egy kis bókocskával?
De nem is. Nem a bók vett meg, hanem a hangsúly. A hangsúly, amikor eltűnt a gunyoros perverz hangszínük. Amikor eltűnik a rajtam való nevetés. És ez a hangsúly marad. Ami tetszik nekem. Amit szeretek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése