8.fejezet huh...

***

A zuhany alatt egész jól felfrissültem a múlt éjjel, így kellően ráébredtem arra mit is műveltem. Nekiestem egy olyan fiúnak, akiről nem tudok semmit, nem ismerem és csak rossz dolgokat tapasztaltam meg vele kapcsolatban. Vagyis kísértésbe estem csak azért, mert olyan jól néz ki…és mert olyan jó kis teste van…meg k*rva jól csókol…meg úgy búgott nekem ott a rekedtes hangjával, hogy nem bírtam tovább…Elképesztő vagyok. Nincs bennem semmi tartás?! Hát nincs. Istenem, én ezt nem akarom! Töröld a tegnap esti kis afféromat, könyörgööööm! ><

Természetesen annyira jól rádöbbentem mit csináltam tegnap, hogy nem tudtam aludni. Tehát ismételten nem aludtam semmit. Helyette viszont Darren szavai visszhangoztak bennem, egész végig. Aminek az lett a végeredménye, hogy már saját magamat is megutáltam, nem csak Natet, a sok kibaszott sármjával együtt. Csodálatos. Önutálatba és olcsó kávéba fogom fojtani magamat. Utálom ezt a kettőt! Felforgatták csendes kis, fiú mentes életemet. Ajjj mááár…!

***

Maya-baba:

- Ez mekkora egy bunkóóóó! Én mondjuk figyelmeztettelek, hogy kerüld őket, mert nem éppen a te kis szűzies lelkednek valóak, de természetesen nem tudtál ellenállni a kísértésnek… Cöcöcö…! xDD Azért ez bíztató! Még sem vagy kis szent angyalka, aki örök önmegtartóztatást fogadott. Hál’ Istennek, mert letagadtam volna, hogy ismerlek.

Nos ez Maya volt természetesen. Ugye milyen szépen kezelte a „kis” helyzetemet, meg a lelkivilágomat. Igazán köszönöm! Talán nem kellett volna elmondanom mindent…

Bár tény, hogy az „én megmondtam” dolgot elvártam tőle, mert ez a típus, de azt nem vártam, hogy lebunkózza Darrent. Mondjuk igaza van, de akkor sem vártam, hogy egyetért velem. Bunkó volt, de valahogy nem értem ezt az egészet.

Úgy volt, hogy ez a kettő gyűlöli egymást, és csak minőségi bulákra hajtanak, meg, hogy Darren cuki, de kis suttyó. Nate meg egyszerűen a perverz disznó, és ezt mind nyíltan felvállalja. És, hogy kettejük közül, nagy „D“ a veszélyesebb. Akkor mi is van?

Nate bókol nekem, de közben nőcskéket visz föl a szobájába, amit mindig részletesen hallok hála a vékonyka falnak. Darren angyalbögyörőként viselkedik és cuncika megjegyzéseket hint el itt –ott, utána meg megjelenik az ajtóban miközben én és Nate, épp … öhm,elvagyunk. Játssza a hűvöst és a mártírt. Ez az egész annyira nem illik az eredeti állásponthoz.

Bár mondjuk mindet Maya szavaira alapoztam, és az nem feltétlenül igaz. Hisz ő folyton azt hangoztatja, hogy sex így, sex amúgy pedig még ugyanúgy szűz, mint én, csak volt egy pár fiúkája. Nekem meg nem, ennyi. Valahogy az egész mindenki körülöttem röhejes és értelmetlen. Már semminek sincs értelme…

Merengésemet a villogó narancssárga msn ablak zavarta meg. Maya visszaírt. Emmával egyetemben. Grouppen…de nem úgy! ><

Emmaline:

- Ugye tudod, hogy hiába elmélkedsz, a fiúk nem lettek hirtelen gavallérok. Biztos vagyok benne, hogy fogadtak, melyik visz ágyba előbb.

Maya-baba:

- Szokásuk.

Emmaline:

- Most te vagy terítéken, és az elmondtak alapján a bókok csak a behálózásodra szolgálnak. De szerintem még ők sem gondolták, hogy te csak úgy belemászol az egyikőjük ágyába.

Maya-baba:

- Nincs benned tartás, drága! De azért összezavartad őket! xD

Mély sóhaj tört fel belőlem. Ha Emma és Maya így mondja, akkor így is van. Csak én voltam olyan szerencsétlen, hogy erre pár órával ezelőtt nem jöttem rá. Hát nem érdemlek tapsot.

Maya-baba:

- Azt kéne csinálnod, hogy nem mész hozzájuk közel, bármi is történjen. És zárd el az ajtót valahogy. Hidd el csak azért játsszák a kibékült testvéreket és adják elő a romantikus kis cukorfalatokat, mert ez a taktikájuk. Nálam is előadtak egy kis személyiségváltozást, és sikerült is nekik, csak eddig nem mondtam nektek ezt, nehogy sérüljön pici kis rózsaszínfelhőtök…Bocsesz…Szóval….

Emmaline:

- Nem vagy szűz?! És ilyesmit elhallgattál, na mindjárt megverlek! Úgy is csak egy karnyújtásnyira vagy! Még hogy rózsaszínfelhő….Chhh!

[Akkor Em minek msn-ezik? Ha úgy is egy szobában vannak…Mindegy. Nem ők fizetik a netet. Bizonyára ezért…]

Maya-baba:

- Igen elhallgattam, hogy ne legyen komplexusotok, meg ilyenek. SZÓVAL: Ne dőlj be nekik, mert személyre szabott kis hercegekké változtak. Kinek mi az esete. És jelenleg ezzel versenyeznek. Aki nyer, gondolom a következő kiszemelt csajig ő lesz az idősebb testvér. Megszállottak…Szállj már le rólam Em!

[Ezt, hogy írja le?! És főleg, Minek?!O_o]

Maya-baba:

- Szóval, ahogy Maya drága is mondta….Ne menj hozzájuk közel, hogyha szűziességedet meg akarod tartani! Még mindig szép apáca jövő vár rád!(Em.)

- Csak ne káromkodnál annyit….mint én!(„M”) Maya-baba: - Najó mi lépünk, fogadd meg a tanácsunkat, és átjöhetnél segíteni, mert Emma itt aggresszívkodik! Áááááh! ><

MSN vége.

Sóóóóóóhaaaaajjjj…Annyira igazuk van, csak ne zavarna ez engem ennyire. Fogadás…Megverem azt a kettőt!!!

***

Remek. Mivel szófogadó kislány vagyok, szót fogadtam.

Az ajtót nem tudtam máshogy elzárni, minthogy a gardrób szekrényt elé toltam.

Meg kell valljam, nehéz volt. Jól neki kellett feszülnöm, hogy odáig átpakoljam. Huh…
Miután ezt letudtam, rendbe tettem a fejemben a dolgokat. Tudhattam volna, hogy ez így lesz.

Csak egy fogadás az én káromra. Ez az én formám. Viszont azt meg kell valljam, hogy a csókjuk hiányzik. Nagyon. A forró és szenvedélyes csókok. Ahogy ajkaik finoman az enyémre tapadnak, majd nyelvüket……Najó hagyjuk. Nincs fantázia. Nincs Nate, és nincs Darren. És főleg nincs csók! Ez fontos!
- Ez fontos! Ez fontos! Nincs-nincs-nincs! – mondogattam magamnak, hangosan. Gondoltam ha hangosan kimondom, hatásosabb lesz, és elhiszem, de nem vált be. A csók annyira kellett. Most, hogy megízleltem a történetet, nem akartam, hogy vége legyen.

Nyüszítve, akár egy kis kutya leültem a szekrény elé,törökülésben és a sóvárogtam. Tényleg jobb lenne, ha apáca lennék? Nem hinném. Már az első nap elkáromkodnám magam, a templomban. Kínos lenne. És nem hinném, hogy sikerülne az önmegtartóztatás…Nekem is vannak szükségleteim.

Milyen értelmes dolgokon tudok én filózni! De tényleg…

- Najó…- hosszú sóhaj. – Zuhany! Büdös vagyok! Hülye szekrény! – pattantam fel. Megizzadtam a nagy tologatásban. Ma szombat van, és mindenki sokáig alszik így most addig fürdök, amíg van meleg víz.
Kinyitottam a kézre fekvő szekrényt és kihalásztam a váltás ruhámat, amire a pizsit cserélem, majd nagy és gyors léptekkel becsörtettem a fürdőbe, és megeresztettem a vizet.

A zuhany megint életmentőnek bizonyult. Kimosta az agyamból azt a két idiótát, teljesen, és az álmosságot is elűzte. Ezeknek az eltávolítására meg már nagyon szükségem volt. Haah…


Folyt rám a forró víz. Miután már teljesen letisztogattam magam, szappan meg miegymás, még hajat is mostam, úgy döntöttem most is állok még itt egy kis ideig. Annyira jól esett…

***

Miután úgy éreztem elég lesz a H2O-ból kimásztam a zuhany alól, megtörölköztem és felöltöztem. Becsavartam a vizes hajamat és kitántorogtam az ágyamra. Elterültem a bordó ágyneműn, és lehunytam fáradt szemeimet, de egyenlőre nem merültem álomba.

Helyette egyenlőre gondolkodtam.

Tehát a dolgok állása:
- Nate, perverz. De elvileg kevésbé veszélyes rám nézve, de nem tudok ellenállni a külsejének. Nem hiszek az elvekben…
- Darren, kis suttyó. Cukorfalat egyéniséget alakított ki, de valójában zug perverz. Brrr…Veszélyesebb, mint Nate, de nála még nem gyengültem meg a külsejét illetően, pedig ő az esetem. Fura…
- Fogadás. Az egész elemzés, ami fölül van még meg lesz toldva.
Romantikus kis pillanatok és bókok becsempészése. Pont olyan mértékben és módon, ami engem el tud bűvölni. Profik. De hát, ami Mayát átveri…Nincs esélyem. Úgy fest nem leszek apáca…
- Maya és Em tanácsa. Nem fog menni. Nem bírom. Már a bűvkörükbe vontak. És most egyre csak az a gondolat kezd motoszkálni a fejemben, hogy ki kell engesztelnem Darrent a Nate-es eset miatt…Pfff….
- Szánalmas vagyok. Nos ez tény marad. És nem fog megváltozni. Kimerítem a szánalmas szó összes szinonimáját, is.

- Áh, nem igaz! Haza akarok menni! – fakadtam ki, majd dühösen belefúrtam a fejemet a párnámba és elaludtam. Végre.

Heteske! hihihi...^^

***

- Fiúk, azonnal szedjétek le rólam ezt az inget!

Robbantam be a szomszéd szobába. A két fiú meg teljesen meglepetten nézett rám.

- Mi van? – pislogott fáradtam és hitetlenkedve egy szempár. Csak egy. Fura.

Szóval az egész előzménye az volt, hogy hajnali háromig tanultam. Nyolcas betűmérettel írt könyveket. Már szinte megvakultam, amikor úgy döntöttem nem bírom tovább.

Fáradtan kászálódtam be a fürdőbe, hogy letusoljak, pizsamába vedlődjek és elmehessek aludni. De ezt megakadályozta az ingem.

Mivel szikrát szórt a szemem, sehogy se tudtam megszabadulni a ruhadarabtól. Kicsi gombok. Kb. 50 darab.

- Neheeem meeegy! – toporzékoltam hisztisen. Kezdek leépülni.

Hiába ordította az agyam józan része, hogy akkor majd alszom ebben, reggel frissen és üdén már le tudom szedni magamról, nem hallgattam rá.

- Gyerek már le, te rohadt….kibaszott…cseszett…- és még hosszú-hosszú jelzők egy egyszerű ruhadarabra. - …ing.

Szóval kétségbeestem. Hisztiztem, és végül arra az elhatározásra jutottam, hogy majd valaki más leszedi. És a legközelebbi emberek Nate-ék voltak. Éééés így jutottunk a történet elejére.

- Jól hallottad!- pillantottam türelmetlenül körbe. Úgy fest ez a szoba még egyszer ketté van szelve. Eddig mért nem tűt fel? Ugyanolyan tolóajtó szelte ketté a szobát, mint az enyémet. Ezek szerint ott van Darren. Lehet, hogy inkább oda kellett volna berontanom? Na már mindegy. – Szóval, ha lehet tegyél nekem egy szívességet és szedd le rólam ezt! - vágtam le magamat Nate ágyára.

- Most álmodom, vagy Ren tényleg azt akarja tőlem, hogy leszaggassak róla egy ruhadarabot? – vigyorgott kajánul a fiú. Erre csak látványosan megforgattam a szemeimet, de nem szóltam semmit sem.

Darren szobája felől nem hallottam semmi mocorgást. Az bezzeg hangszigetelt,mi? Chh…

Tehát akkor egyedül vagyok Vele. Natey cicával…Pfff…

De legalább annyira ingerült vagyok, hogy nem érdekel már semmi sem. Még Nate jelenlétének tudata sem.

A fiúra pillantottam várakozón. Ő először a szemembe,(meglepő)majd az felsőmre pillantott.

Viszont a tekintete nagyon gyorsan az ingemről a csupasz lábaimra csúszott.

Öhm, a gatyát már leszedtem. Előtérbe került a fekete francia fazonú

alsónemű. Basszus. De legalább annyira ideges vagyok, hogy ez nem zavar annyira. Még jó….

- Csak gomboljad,mert zuhanyozni akarok! – jelentettem ki. A szemeimet dörzsölgettem, már eléggé csípi az álmosság. De nagyon.

- Na mintha élnél! – sürgettem.

Felkapcsolódott a villany is, így most az is irritálja a szemeimet. Remek. Ajj….

- Ezeket a pillanatokat ki kell élvezni! – jelentette ki ünnepélyesen Nate, majd nekiállt felülről gombolni az inget.

Végre!

***

Kezdtem elaludni. Az a hülye tényleg nagyon lassan gombolgatott, de legalább gombolgat.

Nem néztem egyszer sem az arcára, de szinte láttam azokat a perverz vigyorokat.

Mindjárt szabadulok! Huhúúú!

Teljesen biztos, hogy nem fogom még egyszer felvenni ezt a szart!

Lepillantottam az ingre. Már csak pár gomb volt hátra. Háleluja!

Négy gomb….két gomb… Egy se! Jeeej! ><

Amint a gombok elfogytak az ing szétnyílt egy kissé. Így most már teljes volt a fekete fehérnemű szett. Sebaj. Én már megyek is…!

Vagyis mennék. De Nate vissza húzott.

- Ugyan, maradj már! – duruzsolta fülembe.

- Inkább nem. Most már szeretnék aludni is. – próbálkoztam újra a felállással. De túl szorosra fűzte az ujjait a csuklóm körül. Így maradtam ott ahol voltam.

- Itt is aludhatnál velem, tudod. – vigyorgott. Hát nem kellett volna a mozgó ajkaira néznem, mert megint beugrott az a puszika, amit a szobájában kaptam,még anno.

Ne…ess…kísértésbe! Szóltam magamra. De nem tudtam elszakítani a tekintetemet.

- Tudod, mennem kéne, mert nagyon…de nagyon álmos vagyok. – magyaráztam de a szememmel még mindig az ajkait néztem.

Nem szabad!!!

- Az ajánlat még mindig áll. – kacsintott rám. Látszott rajta, hogy szórakoztatja a sóvárgó tekintetem.

- Nos? – suttogta rekedtes hangon, miközben az egyik tincsemmel játszott.

- Nem lehet…- próbálkoztam a határozottsággal, de mivel kimerült vagyok nem megy a dolog olyan egyszerűen. Kezdem megadni magamat. Nem tudom elszakítani a tekintetemet a szájáról. És micsoda gondolatok futkosnak keresztül a fejemen…Na kész vagyok.

- Szerintem lehet. – hajolt még közelebb az arcomhoz, már csak milliméterekre volt a számtól.

Nem bírom!

Engedtem a kísértésnek és megcsókoltam. Visszacsókolt. Forrón. Szenvedélyesen.

Éreztem ahogy a hajamba túr és finoman simogatja az arcomat.

A jobb kezem a mellkasára vándorolt, míg a másikkal a nyakát cirógattam.

Az ő kezei más féle felfedező útra tértek. A derekamra fonódtak karjai, s ujjai egyre jobban közeledtek a melltartóm csatjához. Kezdtem teljesen elveszteni az összes önuralmamat.

Élveztem az egészet. Mindent. Azt ahogy a nyakamat jutalmazza aprócska csókokkal, ahogy hozzám simul.

Az ing már rég lecsúszott a vállaimról, s valahol alattam gyűrődik.

Kezdett a helyzet túlfűtötté válni. De már nem gondolkoztam józanul. Megrészegültem az egésztől.

Nate egy pillanatra elhúzódott. A csattal babrált. Nem akart neki kinyílni.

Elmosolyodtam erre a gondolatra. Hisz, láttam ahogy próbálkozik, és elővillan az izmos felsőteste a felsője alól. Vicces, hogy a saját ingemet nem tudtam kigombolni, de az övét könnyű szerrel.

Éreztem a testének melegét, és már én is azt akartam, hogy a csatt megadja magát.

Teljesen kifordultam magamról.

Egyik csók követte a másikat. Mind máshol.

Már szinte láttam a diadalittas tekintetét Natenek( a csatt miatt…x)) amikor…

- És én mikor következem? – Halottam meg valakinek a hangját. Tudtam ki az.

Felesleges volt odakapnom a fejemet, de mégis felé fordultam.

Darren ott állt az ajtófélfának dőlve. Nem tudom mikor került oda, vagy egyáltalán mióta áll ott.

Nem érdekelt Az egész annyira kínos volt.

Belevörösödtem a gondolatba, hogy mindent látott. De nem is értem miért.

Rögtön felpattantam, félresöpörve a morcos fejet vágó Natet, majd kiviharoztam a szobából.

Behúztam magam mögött a tolóajtót, majd összekuporodtam a földön, a hátamat nekivetettem az ajtónak. És gondolkoztam.

Hogy csinálhattam ezt?! Mit művelek?! Hisz soha….vagyis csak azt hittem soha…nem tennék ilyesmit…Istenem!

Ott ültem magzatpózba. Már közel álltam ahhoz, hogy előre-hátra hintáztassam magam. De sikerült egy kicsit lehiggadnom.

Semmi baj… Nyugtattam magamat, majd nagyot sóhajtottam, felálltam és a fürdő felé vettem az irányt.

Hatos! O.O

- Teeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee?! Te mi a lófaszt keresel itt?!

Teljesen letaglózott a gyerek látványa. Ugyanis Nate állt előttem teljes valójában.Vagyis feküdt. Épp a saját (gondolom a saját) agyán terpeszkedett, és engem figyelt. De kábé annyira döbbenten, mint én.

A szöszi, szerintem reflexből vagy nem tudom, de rögtön tökeihez kapta a kezét, és riadtan nézett rám. Aztán gondolom eljutott az agyáig, hogy ez így gáz. Így inkább felült és beletúrt a hajába. De lapostányér tekintete nem tűnt el.

- Öööö, ide járok? - nézett kicsit féloldalasan rám, miután felfogta végre, hogy nem egy rossz álom vagyok vagy valami hasonló.

- Mi van? Már magadba is beszélsz, hülye gyerek? - Lépett ki a mosdóból Darren. És kissé vissza hőkölt a látványomtól. Most mi van? Ennyire ronda lennék, vagy mi?

- Ren? - nézett rám Darren mintha szellemet látna.

- Te is?! - Ez valami vicc.

- Az ember lánya már át sem mehet a szomszédba köszönni, hogy " Helló! Én leszek az új szomszéd!", mert belebotlik két perverz disznóba. Csodás az élet mondhatom. Mi ez ha nem ironikus. - dohogtam, és már fordultam is meg. Ennél már nem is lehet szarabb a napom.

- Mi az, hogy perverz? - hallatszott még Nate motyogása a hátam mögött.

- Várj! - Jött utánam, Darren is, mögötte a tesója is felbukkant.

- Akkor te leszel a szomszédunk? - kérdezték szinte egyszerre. De nem tetszett a hangsúly. Mintha valami huncutság rejlene a szavaik között. Nagyon nem jó.

- Attól függ jó-e az nekem, hogy a szomszédotok legyek! - mondtam. - Bár a múltból kiindulva, nem hinném, hogy kedvező lenne! - fejeztem be. Lezártam.

- Ne segítsünk? - nyúltak egyszerre a hozzájuk közelebb lévő bőröndhöz. Majd szúrós pillantást váltottak. Tényleg nem bírják egymást.

- Nem szükséges. - hajoltam le a két táskáért és emeltem fel őket egy könnyed mozdulattal. - Azt hiszem elbírom őket. - majd be is léptem a szobába. Ügyet sem vetve a két fiú tátott szájára, rácsaptam az orrukra az ajtót.

Biztos szeretnek engem baszogatni ott fönn, mert most igen sikerült kiakasztaniuk!

Párszor még hallottam, hogy kopognak az ajtómon, de nem izgatott. Kulcsra zártam, úgyhogy nem fognak bejönni.

Úgy határoztam, hogy zuhanyozom egyet. Fel frissít, és arra most nagyon szükségem volt.

Kikotortam a törölközőmet, meg egy váltás ruhát, a papucsomat, majd bementem a fürdőbe. Nagyon szép volt. Új és tiszta. Szépen megszabadultam a ruháimtól és beleléptem a papucsomba, majd a zuhanykabinba álltam.

Rögtön megnyitottam a csapokat. Élveztem, ahogy a meleg víz mossa a fejemet. Üdítő volt.

Nyomtam egy diónyi sampont a kezemre, majd a finoman a hajamba masszíroztam. Már úgy is hajat akartam mosni. Most akkor megejtem.

Miután a hajam megvolt a tusfürdővel is végig kentem magamat.

Már tiszta vagyok, de szeretek csak úgy állni a zuhany alatt és élvezni ahogy folyik rám a forró H2O. És a zuhany alatt tudok a legnyugodtabban gondolkozni. És mivel nem én fizetem a vízszámlát, addig folyatom, amíg akarom. Gondolkozás. Az most nagyon kell.

Mit keresnek itt? Hogy lehet, hogy pont ugyanabba a gimibe, és pont abba a tagozatba járunk. És hogy lehet, hogy pont szomszédok vagyunk. Ez egyszerűen nem lehet igaz!

Bár Nate reakciója szórakoztató volt. Most is nevethetnékem támad tőle.

De Darren. Mintha öröm suhant volna át az arcán, amint meglátott. ÉS mintha az ő tekintete előtt is lepergett volna mindaz, ami történt a konyhába vagy hol, a buli alatt.

De még mindig nem tudom miért simítottam végig az arcán, ott ahol megütöttem.

Megszorongattam a kezemet, mintha az megadná a választ. De nem adta.

A tény, hogy a két iker közül Darren a szimpibb, bár nagyobbrészt csak vele váltotta pár emberi szót. Lehet, hogy Nate is jófej! Báááár...Ez nem biztos.

Nagyot sóhajtottam. Mostanában sokat sóhajtozom. Beteges.

Akkor mi lesz? Maradjak a szomszédjuk? Mondjuk szerintem nem cserélne senki velem szobát.

Hisz már mindegyikbe vannak. De majd ha baj lenne, akkor majd szólok a dékánnak.

Igen ez lesz! Szólok.

***

Még mindig a zuhany alatt.

Folyatom a vizet. Szerintem már annyit, hogy abból egész Afrikát elláthatnám vízzel.

De most épp nem vagyok lelkiismeretes hangulatomban. Teszek rájuk...

Najó még pár perc és....

Valami zajt halottam kívülről.

Áááá, csak paranoia. Már az is kijött nálam. Mi jön még?

De a motoszkálás egyre feltűnőbb lett. Nem! Csak képzelem!

Aztán hirtelen felnyílt a fürdőszoba ajtó, és belépett valaki.

Mini szívroham, azt hiszem.

- Hé, Ren. Talán zárni kéne a fürdőszoba ajtaját, nem gondolod? Hisz bármilyen kétes alak bejöhet. - hallatszott a jól ismert gúnyos hang. Nateeeee! Megölöm!

- Hogy a picsába jutottál be?! Bezártam a bejáratit. -Csak nem folyt át az ajtó alatt.

- Nem azon. A tolóajtón. És mondtam, nem áll jól az ajkaidnak, ha rondán beszélsz.- magyarázta. A homályos üvegen át láttam, hogy leül a fürdőszoba pultra és engem figyel az üvegen keresztül. Hál Istennek az párás volt rendesen. Nem látott át.

- De hisz a zárva volt. - értetlenkedtem. Én megnéztem. Zárva. Ennyi.

- Van kulcsunk. Elloptuk, és bejöttünk. - megint flegma válasz.

- Mi ez a többes szám?

- Darren is itt van, de ő nem akar téged kínos helyzetbe hozni, így nem jött ide be. - mesélte, de a végére megcsóválta a fejét. Nem akart? De aranyooos. Olyan cuki. Nem olyan, mint egyesek...Chhh

Elzártam a csapot.

- Húzzál ki innen, Nate!

- Ugyan, látni is akarok valamit, nem csak a párás üveget. Gyere ki! Nem kell szégyenlősködni, én már egy halom nő testét láttam a tiéd,már nem számít. - hívogatott mézes-mázosan.

- Épp ez az. Én nem vagyok a többi nő. És én csak számítsak jó! És nem érdekel, hogy te mit láttál. Engem nem fogsz az biztos! ...És nem értem miért pont engem akarsz megnézni. - tettem hozzá. Eléggé deszka vagyok. Van ugyan mellem meg seggem is. De nem túl sok, és nem elég nagy. Ennyi.

- Meglepő vagy. Nem értem miért becsülöd le magad ennyire. Szerintem szép vagy. -

Nate...most...bókolt nekem...? Viszont ő akkor is egy nőfaló! És utálom! ...De akkor miért pirultam el. És olyan volt, mintha ő is elpirult volna. Mert kicsit furcsa volt a hangja.

- Najó, akkor legalább ad be a törölközőmet hogyha nem akarsz eltűnni.- sóhajtottam beleegyezően.

- Nem lehetne inkább...?

- NEM! Add ide azt a rohadt törölközőt és kész!

- Jó.

Végre benyújtotta kék törölközőt, én meg megtörölköztem, és becsavartam magamat a paplannal. Nagy levegőt vettem, és kiléptem.

Naná, hogy kéjes vigyorral futottam össze.

- Mondom, hogy jól nézel ki. Csak vennéd le ezt a kis anyagdarabot. - cirógatta meg a kezemet, amivel a helyén tartottam törölközőt.

- Veszi le a halál! - csaptam rá a kezére. Hozzám csak ne érjen.

- És én meg azt mondtam engem nem érdemes nézegetni, úgyhogy húzzál ki a bánatosba innen!

- parancsoltam ki.

Megvonta vállát és lépett kifelé. De megtorpant. - Kaphatok egy csókocskát?

Ez most honnan jött?

- Mi?! Nem! - de ügyet sem vetett rám és egy lágy csókot lopott a számról.

Lendítettem volna már a kezemet a pofonra, de már eltűnt onnan. Ha én egyszer a kezeim közé kapom. Esküszöm...

***

Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és akár egy fúria rontottam ki a fürdőből.

- Mit képzeltek amúgy magatokról? - néztem a két fiúra, akik(természetesen) az én ágyamon terpeszkedtek.

- Mondom én, hogy van mit nézni rajtad! - pattant fel Nate is indult el felém.

- Miért? Nincs mit, vagy mi? - értetlenkedett Darren.

- Le vagy maradva. Ha bejöttél volna és nem játszod a lovagot, te is tudnád mi van. - fordult hátra. - De amúgy jó testvér leszek és elmondom. A mi drága Rennünk, azt hiszi nincs mit rajta nézni. Én meg mondtam, hogy van. - fordult vissza irányomba. - Bár nem annyira nagyon sok, de kellően arányos. Ez így jó! - mosolygott rám.

- Ez így van. - helyeselt Darren is.

- Ja persze. Na mindegy nem ez a lényeg. Most közlök valami. Nem kívánok még egyszer a fürdőmben összefutni bármelyikőtökkel is. Egy. Kettő, az az ajtó zárva marad. Nincs ki- be járás. Van bejárati. Ha nem engedlek be titeket, annak oka van. Érted, Nate? - fordultam a fiú felé.

- Igenis asszonyom! - gúnyolódott velem. Gyorsan kupán lendítettem a kezemmel, majd folytattam.

- És légyszíves tartózkodjatok tőlem egy méter távolságra, világos?

Nate viccből feltette a kezét.

- Mi van?!

- Vészhelyzet esetén átjöhetünk? - pislogott rám ártatlanul.

- Nem! Tőlem megfulladhattok, elvérezhettek, satöbbi, de azt a másik szobában, ha kérhetem. Ennyi. Na húzás vissza!- parancsoltam rájuk. És nem mentek. Mi az, hogy nem mennek, heeh?!

- Addig nem megyünk, amíg bele nem egyezel abba, hogy vészhelyzet esetén átjöhetünk.

- Nem! Viszont ti mentek. - zártam le. De nem mozdultak. Helyette sunyi pillantást váltottak és szinte egyszerre indultak meg felém.

- Mit műveltek? - hátráltam egyre- egyre.

Nate megállt az egy méter távolságnál, de Darren nem oda állt és egyszerűen felkapott.

- Tegyél le! Most rögtön! - püföltem a mellkasát,kevés eredménnyel.

- Nem, Ren. Ígérd meg és talán nem jövünk át.

- A talánon van a hangsúly. - motyogtam.

- Ne motyogj mert nem értem! - szólt rám nevetve a Darren.

- Jól vanna! - durcáskodtam megint. Darren társaságával tulajdonképpen nem volt bajom. Addig amíg nem lesz Nate belőle.

- Na elég az enyelgésből! Ígéret! - sürgetett minket kelletlenül Natey-cica.

Mélyen a szemébe néztem, majd végül nagy levegőt vettem, majd kifújtam.

- Jólvan. Átjöhettek csak tegyél le. - egyeztem bele végül.

Nate vigyorogva megtapsolt majd visszament a szobájába. Természetesen a tolóajtón.

Darren meg letett. Pedig őszintén szólva annyira nem bántam, hogy a karjaiban tartott.

- Szép vagy, ne hidd azt, hogy nem akadna meg rajtad senkinek a szeme. - mondta, majd biztatóan a fejemre tette a kezét, majd a testvére után ment. Ott hagyva engem.

Ezt most miért? Miért bókolnak nekem? Mind a ketten. És engem tényleg ilyen könnyen meg lehet venni, egy kis bókocskával?

De nem is. Nem a bók vett meg, hanem a hangsúly. A hangsúly, amikor eltűnt a gunyoros perverz hangszínük. Amikor eltűnik a rajtam való nevetés. És ez a hangsúly marad. Ami tetszik nekem. Amit szeretek...

Ötös! ^^

***

- Nem anya, nem felejtettem el... Biztos... Igen, teljesen biztos... Azt is...Jó persze, azonnal...Persze, amint ott leszek...Ígérem...Szi...Szia anyaaa! Igen biztos eltettem! SZIA! - eléggé dühödten nyomtam ki a telefont. Anya. Tipikus, mindenem megvan-e kérdéssor. Látszat aggódás, hisz most tuti örül annak, hogy végre egy kölökkel kevesebb van otthon. Kösz, anyu, érzem a szeretet.

A zsebembe süllyesztettem a mobilt, majd a többiekhez fordultam.

- Indulhatunk!

Látszott mindenkin, hogy örülnek annak, hogy végre mehetünk. Nagyot sóhajtottam mielőtt még beszálltam volna az örök sofőrünk mögé, hátulra. Vagyis Em apja által vezetett kocsiba.

A bal oldalamon Maya ült, a jobbomon pedig, Maya azon poggyásza, ami nem fért be a csomagtartóba. A platós kocsi csomagterébe. Azért eléggé átérezhető a dolog lényege.

Em papája mellett, maga Emma ült. Ha lehet, ő még jobban fel volt dobva, mint én. Ezt onnan tudtam, hogy egyfolytában vigyorgott, és nevetgélt. Durva.

- Akkor induljunk, lányok! - és felbőgött a motor. Amint kigördültünk a garázsból, mindannyian, kivéve apukát, jó nagy levegőt vettünk, és csak szaggatottan fújtuk ki.

Indultunk a kolesz felé. Van egy nagy gimnázium, aminek van kolesz része, de csak 16 éves kortól lehet beköltözni.

Mivel mind a hárman oda járunk, abba a gimibe, türelmetlenül vártuk a tizenhatot. Az édes tizenhatot. Bár egy koleszbe fogunk kerülni, még nem tudjuk, hogy lesznek a szobabeosztások. De majd ott kiderül!

Maya erre a témára rögtön kijelentette:

- Remélem valami olyan pasival zárnak össze, aki begerjed rám, és magáévá akar majd tenni!

A reakció erre Emmától: röhögés, és helyeslés.

Reakció tőlem: kiguvadt szemek, gyakori pislogás. Ennyi. Durva ez a csaj.

Az út három óra. A következő városba van a kolesz. Saját kis életem lesz. Bár lehet, kihagynám a partykat. A múltkori is mély nyomokat hagyott bennem. Tisztán emlékszem még mindig mindenre.

Nem is meglepő. Négy napja volt. És azóta nem tudok aludni. Gyönyörű táskásak a szemeim.

Ám bármennyire is álmatag vagyok, nem tudtam elaludni a kocsiban, pedig a két barátnőm simán kidőlt. Nem csoda, hajnali öt óra van. Nyolcra kell odaérnünk bejelentkezni. Szadisták a koleszosok.

Szóval nem aludtam. Helyette neki döntöttem a homlokomat a hideg ablaküvegnek és bámultam kifelé. Gyakran jutott eszembe az ikerpáros. Rohadék Nate, és a kis suttyó Darren. Pedig ő olyan jó fej volt. És cuki. Jaaaj. Kár érte...

Sokat elmélkedtem még a világ nagy kérdéseiről, annyira sokat, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk. A fékkar behúzása zökkentett ki a gondolataimból.

- Megérkeztünk? - nyújtózkodott meg Emma.

- Nem, csak megálltunk oldalba hugyozni egy tök kolesz külsejű helyet. - jegyezte meg Maya, gúnyosan. Annyira kedves tud lenni, amikor frissen ébred.

- Na gyerekek, én bepakolom a bőröndjeiteket. - itt egy fájdalmas pillantást vetett Mayára. - Addig ti be regisztráljátok magatokat, ide, jó? Na sziasztok!

Mindannyian bólintottunk. Kiszálltunk a kocsiból, felkaptuk a vállunkra a kézi táskáinkat, amiben a fontos iratokat meg a kozmoszt tároltuk, és megindultunk az épület felé.

***

- Rendben, akkor majd Tom elkíséri Ms. Mayá-t és Ms. Emmá-t a szobájukhoz. - közölte higgadtan az igazgató, miután kitöltöttük a kitölteni való lapokat. Szerintem ha még egyszer le kell írnom a nevemet, akkor az Diri bá kopasz fejébe fogom vágni a töltőtollat. Vééér!

- Várjunk csak! - állt föl székében Maya, és két kezével rácsapott az igazgatói asztalkára. Még az én tenyerem is belefájdult a csattanás hangjába, de a lány meg se rezdült.

Komolyan nézett a Dékán szemébe, hosszú perceken keresztül. Nem szólt semmit. A pasas némán állta a tekintetét.

Majd Maya hirtelen megszakította a szemkontaktust, és végre kinyitotta száját.

- Ezek szerint nem fogok egy szobába kerülni, valami szex éhes, kéjenc fiúkával?!

Úúúúhúúúristen! Én nem ismerem! Nem és kész! Miket beszél ez?!

Úgy fest rajtam kívül senki sem akadt fönn annyira, vagy lepődött meg akár csak egy csöppet is.

Az igazgató annyira higgadt és rideg maradt, hogy az elképesztő. Vajon hogy csinálja? Tudni akarom!

- Nem kisasszony. Nem fog egy szobába kerülni egy fiatalemberrel sem. Ugyan ez egy koedukált iskola, de nem kívánjuk a keverni a szobában lakókat. Különböző neműeket, nem. És felvinni sem szabad. De mindezt elolvashatja a házirendben, ami akár még az interneten is elérhető. - közölte. Olyan ismerős. Tudom már honnan...!

Annyira Dumbledore-ra emlékeztetett! Csak annak volt haja szakálla, és félhold alakú szemüvege. De amúgy eléggé stimmel.

- Tényleg akkor lehetne azt, hogy én a közelükbe kapjak esetleg egy szobát? - fordultam, Mr. Boss felé.

- Nem.

- Hogyhogy?- vágtam közbe.

- Mivel ön másik tagozatra jár, az A szárnyban helyezzük el önt. Míg két barátnője a B szárnyban kap szobát. Ez így szokás, ugyanis az iskola is ketté van bontva. Elkülönítjük a két tagozatot. Így hatékonyabb. - magyarázta nekem, de én egy csöppet magamba zuhantam. Akkor ez azt jelenti, hogy az A és B teljesen külön lesz tartva. Ne már!

- A két szárny között általában még az átjárást is tiltjuk, mert szép lassan két külön iskolává növi ki magát a két tagozat. És természetesen versenyek is vannak. A két tagozat nagy rivális. De erről bővebben olvashatnak az interneten is! - mondta teljesen ünnepélyesen.

Ki nem szarja le az internetet, most?! Külön? Pedig azt hittem majd együtt fogunk hülyülni, és végig nézhetem ahogy Emma és Maya pálesz piálós versenyt tartanak már az első napon. Hát kurva jó, diri bá. Azt hiszem mindjárt megrúgom...

- Értem. És ki lesz a szobatársam? - kérdeztem vissza, beletörődöm sóhajjal.

- Ez a másik dolog, amit mondani akartam. A szoba társa egy hónapig távol lesz. Így kénytelen lesz nélkülözni a társaságát.

-Értem.

- Magukat addig is elkíséri Tom a szobájukhoz. - intett az egyik önkéntes segítő diáknak.

Maya és Em még egy búcsú pillantást felém, majd kiléptek az ajtón.

Vajon milyen mértékbe küldhetek az igazgató felé gyilkos pillantást? Szabad azt? Biztos nem. Fenébe. Maya biztos küldene. Én viszont nem. Túl beszari vagyok. Pfff...

- Mivel kifogytunk az önkéntesekből én magam kísérem el a szobájához. A bőröndjeit már odairányítottuk az új szobájához. - állt föl a bőrszékéből, amiben eddig ült. Majd intett, hogy kövessem. Jó diákként követtem őt.

- Az A szárnyat és a B szárnyat egy hatalmas ajtó választja el egymástól. Nem lehet eltéveszteni. Egy portás engedi át oda az embereket. Ezért is nem lehet csak úgy ki-be járkálni.

- Az órarendeteket a szobáitokban már felakasztottuk. A külön szakkörökről a iskola paravánon találhatsz bővebb információt, lent a földszinten.

- Van lift, ugyan, de nem használhatják a diákok. Csak rendkívüli esetekben.

- Az étkezde...blablablablabla blaaaaa....

Nem igazán figyeltem. Épp magamban átkoztam a felmenőit az igazgatónak, és némán hisztiztem. Ezek mellett pedig nem tudok figyelni. Valamennyi eljutott ugyan az agyamig. Pl.: Órarend, kaja, ajtó,lift. Ennyi. Eléggé érdektelen témák.

Bár legalább csak az enyém a szoba egy teljes hónapig.

- Itt is volnánk! - a dékán hangja zökkentett ki ismét a gondolatmenetemből.

- A szomszédjaid két fiatalember, de ha bármi probléma lenne velük, akkor csak forduljon hozzám. Szép napot! - megígértem, hogy mindenképp. (Egy szart...) Majd, biccentettem, köszönésképpen. Illetlen vagyok, de nem voltam épp nyalizós hanglatomban.

A szoba ajtómnál valóban ott állt a két csomagom. Két megtermett bőrönd.

Úgy gondoltam ráér bevinnem. Majd később. Nézzünk körbe előtte.

Beléptem a szobámba. Hát rohadt jó kis szoba!

Szép sárgás színű fal. Fehér szegéllyel. Két ágy.

A baloldalit választottam, mert a mellett volt az erkély. Van erkély!Jiiij!

A huzat bordó volt és fehér. volt egy kis éjjeliszekrény az ágy mellett, meg a szoba túlsó végében egy hatalmas szekrény. Ott húzódott egy hosszú pult szerűség, ami előtt két gurulós szék volt.

A szobaajtó baloldalán máris a fürdő volt. A fürdő mellett pedig konyha. Asszem az! Nem tudom, mit kezdjek vele! ><

De a szemem megakadt egy ponton. Egy elhúzható ajtó húzódott végig a a keleti falon. Ezek szerint ez vezet a két "fiatalemberhez". Megpróbáltam kinyitni, de zárva volt. Sebaj. Legalább nem jönnek át csak úgy.

- Na nézzük meg a szomszédokat. Lehet, hogy jól néznek ki!

Boldogan tapsikoltam egyet, majd kiléptem az ajtómon. Fordultam jobbra. Gondoltam majd egy jót kopogok, de nem volt rá szükség az ajtó tárva nyitva volt. És nagyon lefagytam a látványtól. Pontosan a látványától. Ott álltam levegőbe tartott, kopogásra szorított ujjakkal. Szobor mereven és csak meredtem arra a pontra, mai kiakasztott.

- Teeeeeeee?! - szakadt ki belőlem.

Négyeske...x)

***

Mi a rossz oldal annak, ha az ember vak sötétben, egy folyosón próbál eligazodni? Azt kell mondanom, sok minden.

Miután abba tudtam hagyni az indiszkrét kuncogásomat, arra döbbentem rá, hogy fogalmam sincs, hogy hol az istenbe vagyok. Sikerült eltévednem. Remek.

A másik rossz oldala a vaksötétségnek, hogy...öhm mivel nem látok túl sokat, az agyam folyton az előbbi jeleneteket vetítette ki elém.

Az agyamra megy! Már vagy hússzor újra tekintettem, ahogy lekap, beleharapok a szájába, megütném, de nem jön össze. Ágyjelenet, stb. stb. stb.

Már nem is értem, hogy tetszhetett nekem az a disznó. Blah. És milyen tehetetlen voltam. Mi lennék én?! Gyenge nőcske?! Egy frászt...

Csak lenne nálam lámpa, vagy rejtettem volna a harisnyatartómba egy gázsprayt. De sajna nem voltam ennyire előre látó. Akkor biztos, hogy szívott volna, a szöszikém. Száz százalék.

Viszont remélem legalább megjegyezte a nevemet vagy nem, mindegy...De azért mégis tudja csak ki rúgat meg kedvenc szervét, de jó az nekem ha tudja nevemet? Ááá, hagyjuk, inkább ne jegyezze meg... vagy de? Nem! Mégis inkább...? De neee...De?...

Bazzeg kiakaszt ez a gyerek! Nathaniel halott vagy!!!

Kábé így bosszankodva botladoztam végig a fal mentén. Fel se tűnt, hogy amikor befordultam ismét megpillantottam egy kis fényt kiszűrődni valamelyik ajtó mögül.

Megint széép. Ugyan tudtam, hogy nem lehet még egy Nate az ajtó mögött, hisz ő most jegeli a tökeit, mégis letettem arról, hogy ismét bekukucskáljak. Kitudja lehet, hogy most Nate 2.0- ás verzióját lelem ott. Naaa azt neeeeheeeem.

Tehát botladoztam csak tovább. Miért botladoztam? Mert már lassan véresre töri a lábamat a magassarkú. Azért.

Lábjegyzet, soha ne rohanjunk megint csak úgy poénból magassarkúba. Pláne ne olyanban, aminek kemény a sarka. De komolyan, ne is gondolj rá! Mondom, hogy ne! x)

Szóval Miss. Véressarok (vagyis én) bukdácsol tovább, és nem is esik kísértésbe a fény láttán.

Kábéé.... nem tudom mióta sétálgattam, de úgy 30 méter után volt egy forduló, és feltűnt, hogy erőteljes fény jön a folyosó végéből. Tehát, pár lépés és visszajutok oda, ahova akarok. Jeeej!

Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem, majd elfelejtve a lábjegyzetet rohantam arra felé...Mindjárt, mindjááárt...MINJÁÁÁRT! Éééés....!

Mi ez?! Mi a lóff* ez?! HEEEEH?!Azt hiszem mindjárt agyfaszt kapok...

Egy ablak. Egy rohadt nagy ablak, amin átnézve láthattam, hogy mindenki más táncol. Még Emmát és Mayát is láttam, ahogy....ööö, ahogy "elvannak".

De nem jutottam át, mert az a cseszett 2 centi vastag ablaküveg elválaszt innen. És tuti, hogy törhetetlen, mert hát egy villában vagyok. Alap.

Elkeseredésemben ökölbe szorított kezekkel csaptam az üvegre. Jól gondoltam, meg se rezzent.

Ro-ha-dt ü-veg! Ütöttem, püföltem és csapkodtam az átlátszó anyagot. Annyira dühített, hogy most bojonghatok tovább, de már legalább vannak támpontjaim. A folyosó, amin bementem, az pontosan szembe volt velem. Tehát, akkor kb. mint a labirintusokban átjuthatok, hogyha mindig jobbra fordulok, de vaksötétben...haaaj, komplikált lesz. De mindegy. Menjünk, mert hamarabb kijutunk.

Vetettem még egy pillantást a táncolókra, majd szitkozódva újfent belevetettem magamat a feketeségbe. Akárha meghalnék...

A jobbra ötlet, úgy fest bevált. Persze párszor hiszti rohamot kaptam, hogy nem jön össze- meg hasonlók, de végül megláttam az alagút végén a fényt. De tényleg. Meg könnyebbültem.

Most már az emberek elkezdtek beülni a folyosóra, pontosan a padlóra. Szóval már embereket is láttam, nem csak képzeletben. Lehunytam a szememet, majd tök happy módon futottam végig a folyosón. Akár a régi rétes romantikus jelenetekben. Wáááá!

Hááát, ez hülyeség volt. Naná, hogy rögtön bele is rohantam valakibe. Egy ööö nagyon jóképű valakibe. Egy rohadt jó képű valakibe.

Nem Nate volt. A barna hajból és zöld szempárból kiindulva erre rögtön rájöttem.

- Bocsesz! - mondtam, kicsit elvörösödve.

Pooooont az esetem. Nate is jól néz ki, meg minden, de nem kedvelem annyira a szőke-kék szemű párosítást. Sokkal jobb a barna- zöld írisz duó. Bizony! :D

- Ugyan- ugyan. Csak nem értem miért futkározik itt valaki. Ennyire sietős lenne? - pillantott rám, miközben felállt és felsegített. Azt hiszem szinte lángra gyúlt az arcom szégyenemben. Pedig nem is értem pontosan miért. Hisz a szituáció nem volt olyan. Fura hatással van rám ez a fiú.

- Eltévedtem...- motyogtam az orrom alatt.

- Tessék? Nem igazán érdem, ha csak motyogsz. - mosolygott fürkészően.

Huh.Sötét van nem látja, ahogy elvörösödöm, találkozásunk óta vagy harmadszorra.

- Eltévedtem. - mondtam kicsivel hangosabban, és durcásan.

- Tessék? - láttam a szemén ahogy megemésztette a hallottakat, és azt a bizonyos huncut fényt is. Direkt kérdezett vissza. Poénból! Szeméééét!

- Mondom eltévedtem, jól van?! - szinte már a képébe ordítottam. Mit művelek?!

Ezt már ő sem bírta tovább és elnevette magát.

Olyan aranyosan nevet. Tiszta baba! Végig néztem a fiún. Egy fönyeremény, csak ennyit. a kora? Talán kicsit lehet nálam idősebb, de olyan...erre nincs más, szó...ooolyan cukooor, hogy nem tudom pontosan! (Wjjjááááh!><)

- Ez nem vicces! Igenis itt bolyongtam egy csomó időt! - hiába mondtam bármit is, ő csak nevetett és nevetett.

- Naaa! Ne nevess! - ütöttem meg durcásan, és olyan lányos módon, hogy ne fájjon neki.

Ne máár! Ne nevessen egyre céklavörösebb lesz az arcom! Gonooosz!

Végre abba hagyta a nevetést, és utána jó látványosan megtörölte a szemét.

- Bocsánat. De eltévedni ebben a házban...?- visszafojtott kuncogás. - Mikor indultál el?

- Öööö...- Natet nem kell tudnia. - Talán kilenc körül... után nem sokkal. - Őszintén szólva, nem igazán tudom pontosan mikor indultam el. Nem volt nálam óra, ugyanis. De azért elgondolkodtató.

- Most kérlek ...- a karórájára pillantott és szinte már tudtam mennyi az idő. A halvány mosoly az arcán már elárulta. - Fél tíz van! - vigyorgott rám. Bár semmi rossz indulat nem volt a mosolyában,de akkor is. Zavart, hogy így szórakoztatta a helyzetem.

- Ezek szerint csak félóra telt el...De hosszú időnek tűnt, na! - bizonygattam, de igazán.

- Persze- persze. Elhiszem én! - még mindig vigyorgott akár a vadalma. A kezét pedig a fejemre rakta.

Mi vagyok én, valami kislány vagymi?! Nem szeretem, ha lekezelnek.

- Nemáár! - löktem le a fejemről a kezét.

Ő csak felhúzta a szemöldökét, majd újra elnevette magát.

- Ilyen elutasítóan viselkedni valakivel, pedig mérges is lehetnék, amiért belém jöttél.

- Mondtam, hogy bocsánat. - lassan olyan leszek mint egy durcás kis csaj. De komolyan! Itt forrongok, mint valami hatéves.

- Hogyhogy ilyen zilált vagy? Csak nem ennyire vad ez a party?

- Nem éppen a buli miatt. - megint csak én tudtam mit mondok,de leragadtam azon, amit mondott.

Zilált? Szóval zilált lennék? Basszus ezek szerint akkor az is feltűnhet neki, hogy a sminkem is elmosódott. Meg a vörös arcom Csodás. Ááá, nem baj. Egy vad bulin vagyok. Jó indok.

- Már megint motyogsz, és nem értem, hogy mit mondasz!- hajolt kicsit közelebb hozzám. Lazán kisöpört az arcomból egy tincset, mintha amiatt nem értené, mit beszélek, majd várakozón pillantott rám.

- Semmi. Csak egy taplóval futottam össze.

- Remélem, ez nem célzás rám nézve! - nézett tetetett szomorúsággal, de a szemében vidámság bujkált.

- Nem dehogy is! Nem miattad van...

Érdeklődő pillantással figyelt engem, de én látványosan a szomszéd falat figyeltem.

- Ahha, értem. Nem akarsz valami tükörféleséghez jutni, hogy rendbe szedjed magadat?

- De...az jó lenne! De ugye ezzel tesem akartál célozni? - pillantottam fel rá.

- Nem, dehogy. - mentegetőzött, mosolyogva. - Akkor gyere.

Követtem, ahova megy. Pár lépés után bement egy ajtón, én utána. Egy konyha féle lehetett. Mert volt tűzhely meg ilyesmi...Hehehe, látszik mennyit fordulok meg a konyhában.

Hát nem sokat. De a kaját én az asztalon szoktam meg, na!

A szoba egyik felében lévő csap felé bökött a kezével, ahol egy tükör volt.

Hálásan pillantottam rá, majd odarohantam a tükörhöz, de félúton felszisszentem. Fájt a lábam. De első a külső!

Úgyhogy gyorsan rendbe raktam magamat. Női fortélyok, nem részletezem. Miután a külsőm újra kifogástalan lett, széles vigyorral az arcomon tértem vissza Hozzá.

- Kösz.

- Semmiség. Kérsz inni? - Nyúlt az egyik szekrényajtó felé, de azért megvárta a válaszomat.

- Öööö...- Normál esetben nemet mondanék, de most nagyon kell valami szíverősítő.- Igen, egy kicsit.

Bólintott majd előszedett valami üveget, és töltött nekem egy pohárnyit.

Kikaptam a kezéből és rögtön lehúztam. Hát így nem is olyan rossz. De a fejem enyhén zúg.

Felé nyújtottam a poharat, és ügyet sem vetettem meglepett arcára, kitartóan vártam, hogy töltsön még.

- Ennyit a kicsiről, mi? - és töltött. Töltött és töltött. Én meg mind benyakaltam. Durván kikészültem a szöszitől, ha már piálok.

- Még! - már eléggé volt rajtam nyomás, de még tudtam józanul gondolkozni.

- Nem. Előtte árulj el nekem két dolgot. - ült fel mellém a konyha pultra, ahol elhelyezkedtem.

- Mit? - pislogtam rá értetlenül. Najó csak félig-meddig tudok józanul gondolkodni.

- Hogy hívnak?

-Ren! - Najó már be vagyok állva, mint kőműves fizetéskor. Rögtön meg mondom a nevemet?!

- Akkor Ren. Mondcsak, ki miatt voltál ilyen zilált?

- Előtte mond meg te a nevedet! - ismét a karjába boxoltam. Akár az albán szamár, ha ilyen hülyén viselkedek.

- Én Darren vagyok. - Hukk! Mi vaaan?! Akkor ő, ő a sunyi? Bazd már meg! Pedig azt hittem ő jó. És azt hittem normális! Ez az én formám.

Elsötétedett a tekintetem.

-Akkor te Nate testvére vagy. - csöpögtek a szavaim a gyűlölettől. - Biztos pontosan olyan, mint ő. Olyan undorító egy alak. Egy rohadék...Egy... Egy...- kerestem a szavakat mérgesen.

- Nem vagyok olyan, mint ő.

Uuuh...Szinte megfagyott a levegő, olyan hűvös volt.

Meglepetten pillantottam oldalt rá.

- Pedig még Maya is óva intett! Akkor csak olyannak kell lenned, mint ő!

Leugrottam a pultról, ahol eddig trónoltam és erősen gesztikulálva bizonygattam amit mondtam.

Hirtelen Darren is leszállt onnan. Elkapta az egyik karomat, amivel úgy csapkodtam, mint valami sasmadár. És megint.

Megint minden pontosan úgy történt. Gyorsan. Túlságosan is gyorsan. A msáodperc töredéke alatt.

Hamar letepert. De úgy, hogy most nem tudtam rúgással kiszabadulni. Egyik kezébe fogta, mind a két csuklómat. És fölém hajolt. Majd mélyen a szemembe nézett. Rideg tekintet. Hova lett a huncut fény? Akárcsak Nate-é.

Mi van ezekkel?Ezzel a családdal? Mind ugyanazt sütik el. És pont velem. Jellemző.

De az tény, hogy mind a kettőnek ugyanolyan erős a keze.

- Ha szerinted pont ugyanolyan vagyok, mint ő. Akkor legyen.

Lekapott. Meg sem lep. Ugyanolyan jól csókol. Ez sem. De az, hogy nem kezd el taperolni, amit Natettől biztos elvártam volna, meglepett. Hogyhogy...?

A jobbkezével az államat és a nyakamat cirógatta. Szinte beleborzongtam az érzésbe.

De tévedtem az a keze célirányt változtatott. A cipzár.

Lassan húzta lefelé a cipzáromat. (Picsába a cipzárral.)

A csók még mindig tartott. A cipzár egyre csúszott lejjebb. Páni- félelem fogott el.

Próbáltam elhúzódni, de hiába az erőlködésemmel.

- Nnnnn...Mnnn...

Hiába nyögtem, csak a meglévő levegőmet fogyasztom el.

Nem tanulok semmiből. Az oroszlán karmából, egyenest a keselyűébe. Remek hasonlat, de mit érek vele. Egy rohadt hasonlat nem szed le rólam egy Darren kategóriás szépfiút.

A lábaimmal is hiába kalimpáltam, azoknak sem vettem túl sok hasznát. Ez az, büdös lábak, nincs semmi hasznotok!! Végem!

Nehehem kapok levegőt. (Talán még a fejem is lilul.)

Hál istennek ez Darrennek is feltűnt így végre elhúzódott, de furcsamód a cipzárt is elengedte. Utoljára, mintha búcsúzna még finoman megsimogatta az arcomat, de félre löktem.

Felkönyököltem fekvő helyzetemből. Ziháltam. Nagyon. Próbáltam a kisfiús arcú fiúra gyilkos pillantásokat venni,de nem ment. Megijesztett az a düh és elkeseredettség, ami tükröződött az arcán.

Csatt. Hagyta, hogy megüssem. A feje oldalt fordultan maradt. Nem emelte vissza, felém.

Az arca eléggé vörös lett. De ez a minimum. De mégis olyan szánni való látvány volt.

Egy könnycsepp gurult le az arcomon. A tehetetlenségem és felesleges erőlködésem végeredménye volt. És annak is, hogy már nagyon elegem van. De nem sírok. Milyen lenne már az. Aztán...

Aztán a kezem magától mozdult. Valamiért én is megsimogattam az arcát, ott, ahol megütöttem. (Mi...folyik...itt...?!) Értetlenül nézett rám. De én már nem.

Rögtön felpattantam, felhúztam valahogy azt a kibaszott cipzárt, és az ajtó felé lépkedtem. De megtorpantam a laminált kijárat előtt.

- Még, hogy nem vagy olyan, mint a testvéred. Pont emiatt hasonlítotok. Az ilyen kis akcióitok miatt. Azért kösz az italt. Az legalább az olyan volt, mint gondoltam. Nem úgy, mint te.

Majd kiléptem az ajtón.

***

Arnold Swarzenegger is megirigyelné a terminátor szerű alakításomat. Mert, hogy úgy törtem magamat át a tömegen, hogy még a gyilkos robotok is vezérüknek választanának. Ez biztos.

- Hülye! Hülye! Állat! Mert a rohadt fejem, hogy az istenbe lehetett ilyen kíváncsi?! Mert engem érdekel! És persze, hogy bepiálok, beveszem amit mond, az összes kis dumáját...utána meg még idegelem is...Mi vagyok én ha nem egy abszolút idióta! IDIÓTA! - kábé így fortyogtam, addig amíg el nem értem Emmáékhoz.

- Megyünk! - jelentettem ki.

Emma méltatlankodott volna még, de Maya megelőzte.

- Jól szórakoztál? - a vigyora sokat sejtető volt. Mintha tudná.... De nem. Az nem lehet. Ha mégis, megverem!

- Mondjuk. - válaszoltam kurtán. És már ragadtam is meg a két lány karját és rángattam ki őket magam után. Elegem van a bulikból, egy életre. Ezek után, a koleszgimi helyett apácazárdába vonulok. Ott egyszerűbb az élet. És nem kell magassarkút hordani.

De ami tény, ez az este nem történt meg!És kész!

Harmadik! ^^

***

Berántott a szobába.

Egy másodperc hosszúsága alatt felfogtam a helyzetet.

Miután Nate berántott a szobába, kissé elvesztettem az egyensúlyomat, majdnem elestem, de korrigáltam így csak megtántorodtam egy kicsit. Amint, mint a két lábam stabilan állt a parkettán, meghallottam egy halk kattanást és a villany is kihunyt. Ott álltam, vagyis álltunk a szürkeségben. Jó kilátások, de tényleg.

Pánik. Az kapott el, ugyanis rögtön felismertem, hogy mi az ami kattanhat az ajtó irányában.

Pontosan. Az ajtó. Azonnal megpördültem a tengelyem körül. Jól gondolhattam. Nathaniel ott állt az ajtó előtt, a kezei a háta mögött a zár magasságában. Pánik ismét. Hogy miért? Mert nem sejtetett túl sok jót az a kéjes vigyor az arcán.

Gyorsan körbenéztem a szobában. Az egyetlen kiút, az ajtó és az erkély ajtó. Mivel az előbbi nem volt elérhető, bizonyos okok miatt, a másodikat választottam. Odasiettem, megpróbáltam kinyitni, de zárva. Hát persze. Úgy éreztem magamat, akár valami csapdába esett állat. És, hogy is mondjam, nem volt éppen az a simogatni és imádni való érzés, az százas.

Hiába! Hiába! Hiába! HIÁBA! Hiába rángattam az az üvegajtót, ami az erkélyre juttatott volna ki, ami nem sokkal jobb, hisz akkor levethettem volna magam a másodikról, szóval kész padhelyzet. Bár ezzel mind tisztába voltam, azért vagy még 100x megrángattam azt a kibaszott ajtózárat, de nem nyílt. Hiááába...Hiába...Hiába......

- Hiába... - a gondolataim visszhangját szolgáltatja Nate. Körülbelül 2 centire a fülemtől. Halottam a hangján, hogy mosolyog. Annyira megütném azt a csinos kis pofikáját! De nem igazán sikerült. Lefagytam. Akár egy vízözön előtti számítógép. Pont úgy.

Forró lehelete perzselte a nyakamat, pár csókot lehelt a vállamra, aztán kihasználva szobormerevségemet, megfogta a kilincset szorongató kezemet és finoman elhúzott onnan.

- Ugyan, nem mond, hogy ennyire rossz lenne a társaságom, hogy rögtön menekülnél. - még mindig centikre állva tőlem, nézett a szemembe kisfiús tekintettel, közben pedig húzott szép lassan, csak kissé feltűnő módon az ágy felé.

Majd, a nagy büdös lóff..! Megy a halál a rohadék ágya felé!

A dühös gondolatok rögtön "felélesztettek". Kikaptam a kezemet az övéből, és távolabb löktem magamtól. Látszott rajta, hogy kissé megleptem. De nem tartott sokáig.

- Látom valaki milyen elutasító hangulatában van. - rideg mosoly. Brrr... - De tudod sok nő lenne most itt, helyetted, te pedig elmulasztod az alkalmat, hogy valaki olyan döntsön meg, mint én. - a szavai hűvösen csengtek. Minden egyes szóval közelebb és közelebb jött hozzám. Természetesen én hátráltam. Egy pöppetet megijesztett. Ő egyet előre én egyet hátra, ő egyet előre én megint egyet hátra és ezt így tovább, addig amíg nem termett oda egy fal. Ki azt isten tette ezt a legnagyobb útba, ide?! Most morci vagyok és pánikos.

- Nos, megmutatom nem kell félni tőlem. De elvárom a köszönetet, miután végzünk!

Na majd tudod mikor...

- Anyád köszönget neked, jólvan?!

Meghőkölt a hitelenségemtől. Annyira, meglepődött, hogy elnevette magát.

- Hóóóó! Nem hangzik valami szépen ilyen szép szájból, ilyen ronda szavak.

- Az hangzanak, amik akarnak. Nem pont egy olyan valaki fogja megszabni, mint te. És teszek a véleményedre, Nate. - direkt megnyomtam a nevét, hogy tudja én tudom kicsoda.

- Úgy látom tudod ki vagyok, de ez nem meglepő hisz az én partymon vagy itt. Ez csak természetes.

Egoista...

- Nem csak a te partyd. A bátyádé is. - tudtam, hogy nem kedvelik egymást. Gondoltam kicsit húzom az agyát. Úgy fest megtaláltam a gyenge pontot. Nem csak, hogy megemlítettem, hogy a testvérével kell osztozkodni ezen a napon, de még őt is tartom a fiatalabbnak.

És Ren lő, és góóól. ><

Nate arca megrándult egy kicsikét a "bátty" szó hallatán, meg a közön bulién is. Érzékeny pont. Olyan ügyi vagyok! x)

- Túl sokat beszélsz!

***

Még meglepődni sem volt időm. Olyan hirtelen rántott magához, és csókolt meg. Megpróbáltam ellökni magamtól, de annyira heves volt, hogy azt hittem ott helyben elalélok. Lekapott.

- Nnn....eee....

Próbáltam leállítani, de az is kellően nehéz volt, hogy ne fűzzem a karjaimat a nyaka köré, és csókoljak vissza. A nyelvét egyre jobban nyomta le a torkomon. Levegőt alig kaptam.

Soha nem mondanám neki, hogy rohadt jól csókol, de nincs igazán viszonyítási alapom. Lehet, hogy gáz, de mivel soha nem volt fiúm, első csókom sem volt.

Bár eléggé egyedi a helyzet jutott osztályrészemül Vele. Ott álltunk a félhomályban. Heves csókba forrva. Na Maya, Emma szerintem még az elvárásotokat is merőben felülmúltam. HEEEH!

De Nate keze a ruhám cipzárja felé vándorolt. Nem akarom! Neme akartam. És igen.

Hirtelen beleharaptam a ajkába. Rögtön elkapta a fejét, és a szájához kapott. Én gyorsan átszaladtam a szoba másik felébe. Nem éreztem fémes véres ízt, úgyhogy nem hinném, hogy vámpírmód jártam volna el, de megérte. Egy hölgyet nem kapunk le csak úgy! Na.

Dicspillanatomba körbe néztem, hogy a szoba másik fele hogy is néz ki.

Picsába már! Az ágy mellett kötöttem ki. Nagyot sóhajtottam, hogy lehettem ilyen hülye.

Nate nem örült nagyon, úgy fest elmúlt a fájdalom, mert kiegyenesedett rendesen. Nem jó.

Ám ahelyett, hogy nekem rontott volna, szép lassan és nyugodtan sétált oda hozzám.

Amikor oda ért elém. Egyik kezével finoman végig simított az alsó ajkamon, majd a fülemhez hajolt....és...és olyat suttogott, hogy azt hittem kiesnek a szemeim, meglepetésemben.

Erőteljes pofonra lendítettem a kezemet, de elkapta a karomat a levegőben. Sebaj, van másik!

A bal karom is meglendült, de szintén elkapta.

Megpróbáltam kiszabadítani a két kacsómat, de nem jött össze. Túl szorosan fonta ujjait a csuklóim köré.

- Engedj! - nyüszítettem, mert már kezdett kiszökni a vér a karomból. Fááájt, de piszkosul!

Ő csak gunyorosan elmosolyodott és letaszított az ágyra. Utána valahogy rám került és lefeszítette mind a két kezemet, felettem térdelt.

- Mi van hercegnő? Nem tetszik a helyzet?

- Dögölj meg!

- Mást terveztem mára. És most már te is szerepelsz a programba, cica.- mosolygott rám.

Gyűlölködő pillantást sem volt időm vetni rá, megint meg akart csókolni, de elfordítottam a fejemet. Ám nem akadt fenn ezen. A nyakamat jutalmazta forró csókokkal, és haladt egyre lejjebb. Mivel kénytelen volt mind a két karomat tartania, a cipzárhoz nem tudott hozzá férni. Az kétkezi feladat. De már az "ajakmunkájától" is egyre szaporább lett a légvételem, nem hiányzott volna még az is, hogy megszabadítson a ruhámtól.

Közel álltam ahhoz, hogy már ziháljak, és ez Neki is feltűnt, éreztem ahogy elmosolyodik.

- Hagyj békén! - fordultam felé. Rögtön kihasználta az alkalmat, lecsapott az ajkaimra. Ha lehet még tüzesebben, még forróbban csókolt meg mint előbb. Mintha dühös lenne, ami egy kicsit jogos. Viszont nekem kissé jobban jár a düh ebben a szituációban.

Gondolkozz! A kezeimet lefogta. Nem tudok felállni, nem tudom lelökni magamról. A lábamat nem tartja, de nem tudok sokat tenni vele. Rugdoshatom meg hasonlók......

Meg hasonlók! Tudtam mit csináljak, még pár percig még élveztem édes ajkainak ízét. (Most miért?! Ne ítélkezz mielőtt ki nem próbáltad volna!)

Majd meglendítettem az egyik lábamat, és érzékeny ponton rúgtam meg. Fogalmazzunk úgy, hogy most egy ideig nem húzogatja a lányok cipzárját, max. csak hobbiból.

Hát a hatás nem maradt el. Összegörnyedve dőlt az ágy másik felére, le rólam. És ez a lényeg. Azonnal felpattantam, az ajtóhoz léptem, benne a kulcs. Ez egy gyökér! Chhh....

Amint fordult a kulcs, feltéptem az ajtón és léptem volna ki...De vissza fordultam a görnyedő felé.

- Amúgy Rennek hívnak. Remélem megjegyzed, Nate! És én a jeget ajánlom. Hasznos!

És már csörtettem is ki.

Máááásodik! :D

***

1 perc....1 perc....1 perc....1 perc....1perc.....1 PERC! ÁÁÁÁH!

Kiborít, hogy nincs nálam óra. Egyszerűen, mintha az idő nem akarna előremozdulni. Természetesen lenne nálam mobil, de nem hoztam táskát, amibe pakolhatnám, ezért hát oda adtam Emmának, ami hát ezek szerint nagy hiba volt. Ugyanis, ők leléptek. Bizonyára épp ismeretlen társaságban élvezkednek valami fiúkával, de mondjuk ez lehet az én hibám. Hisz folyton azt hajtogattam:

- Emma mennyi az idő? Mennyi az idő? Nem tudjátok mennyi az idő? Moooondcsaaaak Em....

- MÉG MINDIG KILENC, BAZDMEG!!!

Hát igen kicsit kiborítottam. De mindegy, térjünk vissza a nagy bajomhoz, vagyis, hogy unatkozom.

De most komolyan, érezzük át egy kicsit szánni való helyzetemet. Itt lehetek az évszázad legjobb buliján és....és...ÉS unatkozom! Miezmár?!

A tetejében már egy hadseregnyi fiút csábított oda vérvörös ruhácskám, ami többet mutatott, mint kellett volna. Ám, természetesen az összeset elhajtottam. Egyszerűen undorító volt mindegyik.

Volt amelyik külsőre is, de a viselkedésük is kábé olyan volt, mint egy pedofilé.

Asszem az utolsó vigyora kicsit az egyik horrorfilmes pszihophatára emlékeztetett. Melyikből is? Ja igen, a Pszicho-ból. Brrr... A rossz féle fajta borzongás. Az pedig nálam nagyon nem jelent jót.

Kikészülök!

A bárpultnál ültem , de még egyszer sem gyengültem meg annyira, hogy igyak akár egy csöppnyi keserű szart, vagyis alkoholt. Pedig talán jobb is lenne, ha én is bepiálnék. A gátlásaim feloldódnának, talán még én lennék a táncparkett ördöge....deee neeem. Akkor is van bennem még tartás! És kész!

Sóhaj...sóhaj....méély sóhaj....még mélyebb sóhaj....pöcegödör sóhaj....sírgödör sóhaj....Najó elég!

A szegény bárpultos pasas már agyvérzést kap, itt sóhajtozom, ugyan nem hallja, de ez részletkérdés. Szóval itt sóhajtozom és előadom a világ nagy fájdalmait egy partyn és hiába környékezett meg pár ajánlattal, hogy igyak ezt, meg igyak azt, nem tudott rávenni semmire.

- Biztos nem kérsz semmit?! - már szinte láttam ahogy kidudorodik egy ér a halántékán, rángatózik a szeme és legszívesebben agyonverne a legnagyobb üveggel, ami a kezébe akad. Szegény fickó, tudom sajnálni. De hát mi lenne a világgal, ha én meghalnék. Bizony, sóhaj.

- Najó, a székeket le kell takarítanom, menjen innen arrébb, hölgyem! - úgy köpte az utolsó szót, hogy azt hiszem a "gy"-ből jutott egy kicsi az arcomra is. Kösz! Hogy csapkodna agyon egy péklapát!

- Jól van már! - Komolyan szinte lelökött a magas székről.- Bunkó! - motyogtam miközben elindultam a tömeg felé.

Kicsit elbizonytalanodtam a sokaság látványosságától, de vagy erre megyek, vagy a fotelek felé, amiket ugyan elfátyolozott valami anyag, de nem bújtatta el kellően az embereket. Legyen elég annyi, hogy nyilvánvalóvá vált mindenki számára,hogy mi folyik a selyem, vagy mi az isten mögött.

Tehát nem szándékoztam arra venni az irányt, szóval akkor maradt az őrjöngő tánctér. Csodás.

Valahol már a közepénél jártam. Sikerült átverekednek magam néhány könyökön, vadul kalimpáló karon vagy lábon(?), elhaladtam egy- pár olyan páros mellett, akiknek inkább ajánlanám, a foteles oldalt. De tényleg. (Könyörgöm, menjetek már!)

Kábé akkor kapcsoltam tankszerű sebességre, amikor átverekedtem magam egy táncoló, vagy ölelkező fiú(!!!) pároson. (Úristen! Blah. De nincsenek előítéleteim a buzikkal szemben. Ááá dehogy! ><)

Már csak két páros, már csak egy, éééééés....KIJUTOTTAM!Azt hittem ott helyben örömtáncot fogok lejteni, de inkább az én tánctudásommal letettem róla és elindultam az egyetlen kijárthoz, egy folyosó felé.

***

Egy rohadt sötét folyosó, csak annyi a fény a folyosón, amennyi a buliból beszűrődik. És mivel még így sem látom a folyosó végét, ezek szerint ez még nem elég. Jó kilátás.

Mindegy!

Vettem egy nagy levegőt, majd belevetettem magamat a sötétségbe, huuu...

A fal mentén sétáltam, de nem igazán akart semelyik ajtón fény kivilágítani. Ugyanis a folyosón végig ajtók sorakoztak, ki tudja mi minden, vagy ki minden volt azok mögött. Ezen a bulin egyre betegebb dolgok jutnak eszembe. Remek.

Sötét mindenfelé, de legalább a zene elhalkult. Bár mondjuk most meg cseng enyhén a fülem, de azért legalább a sötétben kutakodással elfoglalom magamat. Valamennyire.

Hirtelen a fal befordult balra. Én is mentem vele, mert miért ne. Vagy 20 lépést tehettem meg amikor az egyik ajtó alól fény szűrődött ki. Nem tudom mire számítottam, de oda mentem, és benéztem az ajtórésen.

Nem kellett volna. De nagyon neeeem!

A szobában gyér fényű lámpa éghetett. Nagyobbrészt csak az ágyat világította meg gyengén.

Hát, az ágyon Nate és egy vadidegen lány merültek el egymás szájában. A szöszinek az inge teljesen ki volt gombolva, és éppen az ismeretlen csaj felsőjének a cipzárját húzta egyre-egyre-egyre lejjebb. Miután elért arra pontra, hogy a ruhát már csak a jóakarat tartja a helyén, könnyed, és meg kell jegyeznem profi mozdulatokkal csúsztatta le a szövetdarabot tulajdonosáról.

Mivel speciális dupla anyagú ruha volt, a noname csajon nem volt melltartó. És gondolom Nate, drága ezt pontosan tudta. Én viszont nem, így nem meglepő, hogy ( már így is eléggé elborzadva néztem a pornóba átmenő jelenetet, márvány mereven , de ha lehet még jobban) elképedtem és elsápadtam.

De sajnos meghökkenésemnek hangot is adtam. Túl hangosan szívtam be levegőt vagy valami hasonló, és hát az "áldozatnak" feltűnt, hogy ott állok az ajtóban, ami már egyre jobban nyílt ki, mert nem tudtam az óvatosságra figyelni, így nem csoda, hogy könnyen meglátott.

Halk sikkantás. Felkapja a ruháját, félre löki magáról a meglepett szülinapost, majd lángoló fejjel kicsörtet a szobából, engem pedig neki lökve az ajtófélfának távozott. Anyádat...Szzzz, a fejem!

Lehet, hogy megérdemeltem, de akkor is! Úgy félre taszított, hogy a buksim koppant is rendesen azon a félfán. Ribanc! Remélem tönkrement a cipzár, és kénytelen leszel így parádézni!! x)

Miközben a fájós fejemet simogattam megjelent egy gúnyos mosoly az arcomon erre a gondolatra. Annyira megérdemelné. Szerintem velem egyidős, és már most könnyű vérű nőcske lenne...? Mai világ, szar világ. Pfff....Bár....

Bár....A bár-nál leakadtam, ugyanis kiderült, hogy megint túlzottan elmerültem a gondolataimban. Ezt az bizonyított, hogy nem vettem észre Natet.

Várjunk, várjunk. Ezen nem volt elég hangsúly. Hisz, nem vettem észre Natet...Érti ugye mindenki...a hansúly Nate-en van.

Nem vagyok ennyire rajongó típus, de Natet nem észrevenni lehetetlen. Vagy nem...Nekem sikerült. Bár...bár lehet jobb lett volna, ha nem is veszem észre, mert hát lesokkoltam a látványától.

Ott állt az ajtó túlsó oldalán.

Szokták mondani, hogy támasztja a falat... hát ő olyan jól tudott a falnál állni, hogy még fontosnak is tűnik, hogy ő ott van. Mintha tényleg a falat támasztaná! ^^

Najó Ren, csak a nyálad ne csorduljon ki...,mert az egy csöppent gáz lenne.

Tehát állt. Karba tett kézzel. Most nem térek ki arra, hogy milyen eszméletlenül jól áll neki, ha karba tett kézzel áll.

Szóval állt. A falnál. Szőkés hajtincsei enyhén ziláltak voltak, és a szemeibe hullott pár közülük.

Ajkai...Najó ugorjunk, mert ez a pont komoly részletezést igényelne.

Az inge, ami, mint említettem teljesen ki volt gombolva, és ezáltal belátást, tökéletes rálátást nyújtott szépen...mit szépen?! Tökéletesen formázott felsőtestére.

A gatyája enyhén ki volt gombolva, pont csak annyira, hogy az összes nőnemű egyed csábításba essen...és rögtön...khm...Eltávolítsa a felesleges ruhadarabot. Milyen szépen, és diplomatikusan fogalmaztam! :D

Ja és a szemeit elfelejtettem megemlíteni. Az egy dolog, hogy eszméletlen volt az acélszürke szempár, de a másik dolog az az irány volt, ahova féloldalasan nézett. De nagyon.

Ugye nem kell megemlítenem, hogy én voltam az, akit olyan nagyon nézett eszméletlen íriszeivel? Hát persze.

Az egészben az kiborító, hogy én képes voltam érdektelennek tűnni, hidegvérűnek kitüntetnem magam. És még pofátlanul üresen és ártatlanul pislognom erre a "fiú"ra.

- Tudod, cica, most elrontottad az időtöltésemet. Pedig jó szórakozásnak bizonyult volna. - Úúúúristen! Azok az ajkak szétnyíltak és...és beszéltek. Rekettes hangon. Kíín! ><

Az viszont zavart, hogy ciccegett. Rosszallóan. Az nem jó. Az nagyon nem jó!

- Tudod, most meg kell oldanom a helyzetet. Kell valaki...- itt tetetetten gondolkozós arcot vágott, és közben a plafont fixírozta. - ...kell valaki, aki beugrik, aki kis drága helyett. - bökött a fejével a folyosó felé, mintha még ott lenne a lány. Majd ellökte magát a faltól a fejem mellé támasztott a kezével, finoman az állam alá nyúlt és felemelte kicsit a fejemet, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.

Szinte felém tornyosult. Azt a kevéske fényt is, ami volt szinte teljesen eltakarta.

Még mindig közömbös. MÉG MINDIG közömbös vagyok. És ez nem csak nekem tűnt fel, hanem Mr. Félistensosexyférfiállatnak (Ezt nem hagyhattam ki Glória xDD) is.

Rosszat sejtő kéjes félmosoly. Már csak az hiányzik ,hogy megnyalja a száját.

- Látsz itt valakit, aki megfelel erre a feladatra? - feltette a kérdést, de nem vette le rólam a szemét.Hát persze.Éééés... És megnyalta száját. Hát ez nem igaz!!!

- Szórakozzunk! - hajolt hátrébb, majd megragadta a csuklómat és berántott a szobába...