Ötös! ^^

***

- Nem anya, nem felejtettem el... Biztos... Igen, teljesen biztos... Azt is...Jó persze, azonnal...Persze, amint ott leszek...Ígérem...Szi...Szia anyaaa! Igen biztos eltettem! SZIA! - eléggé dühödten nyomtam ki a telefont. Anya. Tipikus, mindenem megvan-e kérdéssor. Látszat aggódás, hisz most tuti örül annak, hogy végre egy kölökkel kevesebb van otthon. Kösz, anyu, érzem a szeretet.

A zsebembe süllyesztettem a mobilt, majd a többiekhez fordultam.

- Indulhatunk!

Látszott mindenkin, hogy örülnek annak, hogy végre mehetünk. Nagyot sóhajtottam mielőtt még beszálltam volna az örök sofőrünk mögé, hátulra. Vagyis Em apja által vezetett kocsiba.

A bal oldalamon Maya ült, a jobbomon pedig, Maya azon poggyásza, ami nem fért be a csomagtartóba. A platós kocsi csomagterébe. Azért eléggé átérezhető a dolog lényege.

Em papája mellett, maga Emma ült. Ha lehet, ő még jobban fel volt dobva, mint én. Ezt onnan tudtam, hogy egyfolytában vigyorgott, és nevetgélt. Durva.

- Akkor induljunk, lányok! - és felbőgött a motor. Amint kigördültünk a garázsból, mindannyian, kivéve apukát, jó nagy levegőt vettünk, és csak szaggatottan fújtuk ki.

Indultunk a kolesz felé. Van egy nagy gimnázium, aminek van kolesz része, de csak 16 éves kortól lehet beköltözni.

Mivel mind a hárman oda járunk, abba a gimibe, türelmetlenül vártuk a tizenhatot. Az édes tizenhatot. Bár egy koleszbe fogunk kerülni, még nem tudjuk, hogy lesznek a szobabeosztások. De majd ott kiderül!

Maya erre a témára rögtön kijelentette:

- Remélem valami olyan pasival zárnak össze, aki begerjed rám, és magáévá akar majd tenni!

A reakció erre Emmától: röhögés, és helyeslés.

Reakció tőlem: kiguvadt szemek, gyakori pislogás. Ennyi. Durva ez a csaj.

Az út három óra. A következő városba van a kolesz. Saját kis életem lesz. Bár lehet, kihagynám a partykat. A múltkori is mély nyomokat hagyott bennem. Tisztán emlékszem még mindig mindenre.

Nem is meglepő. Négy napja volt. És azóta nem tudok aludni. Gyönyörű táskásak a szemeim.

Ám bármennyire is álmatag vagyok, nem tudtam elaludni a kocsiban, pedig a két barátnőm simán kidőlt. Nem csoda, hajnali öt óra van. Nyolcra kell odaérnünk bejelentkezni. Szadisták a koleszosok.

Szóval nem aludtam. Helyette neki döntöttem a homlokomat a hideg ablaküvegnek és bámultam kifelé. Gyakran jutott eszembe az ikerpáros. Rohadék Nate, és a kis suttyó Darren. Pedig ő olyan jó fej volt. És cuki. Jaaaj. Kár érte...

Sokat elmélkedtem még a világ nagy kérdéseiről, annyira sokat, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk. A fékkar behúzása zökkentett ki a gondolataimból.

- Megérkeztünk? - nyújtózkodott meg Emma.

- Nem, csak megálltunk oldalba hugyozni egy tök kolesz külsejű helyet. - jegyezte meg Maya, gúnyosan. Annyira kedves tud lenni, amikor frissen ébred.

- Na gyerekek, én bepakolom a bőröndjeiteket. - itt egy fájdalmas pillantást vetett Mayára. - Addig ti be regisztráljátok magatokat, ide, jó? Na sziasztok!

Mindannyian bólintottunk. Kiszálltunk a kocsiból, felkaptuk a vállunkra a kézi táskáinkat, amiben a fontos iratokat meg a kozmoszt tároltuk, és megindultunk az épület felé.

***

- Rendben, akkor majd Tom elkíséri Ms. Mayá-t és Ms. Emmá-t a szobájukhoz. - közölte higgadtan az igazgató, miután kitöltöttük a kitölteni való lapokat. Szerintem ha még egyszer le kell írnom a nevemet, akkor az Diri bá kopasz fejébe fogom vágni a töltőtollat. Vééér!

- Várjunk csak! - állt föl székében Maya, és két kezével rácsapott az igazgatói asztalkára. Még az én tenyerem is belefájdult a csattanás hangjába, de a lány meg se rezdült.

Komolyan nézett a Dékán szemébe, hosszú perceken keresztül. Nem szólt semmit. A pasas némán állta a tekintetét.

Majd Maya hirtelen megszakította a szemkontaktust, és végre kinyitotta száját.

- Ezek szerint nem fogok egy szobába kerülni, valami szex éhes, kéjenc fiúkával?!

Úúúúhúúúristen! Én nem ismerem! Nem és kész! Miket beszél ez?!

Úgy fest rajtam kívül senki sem akadt fönn annyira, vagy lepődött meg akár csak egy csöppet is.

Az igazgató annyira higgadt és rideg maradt, hogy az elképesztő. Vajon hogy csinálja? Tudni akarom!

- Nem kisasszony. Nem fog egy szobába kerülni egy fiatalemberrel sem. Ugyan ez egy koedukált iskola, de nem kívánjuk a keverni a szobában lakókat. Különböző neműeket, nem. És felvinni sem szabad. De mindezt elolvashatja a házirendben, ami akár még az interneten is elérhető. - közölte. Olyan ismerős. Tudom már honnan...!

Annyira Dumbledore-ra emlékeztetett! Csak annak volt haja szakálla, és félhold alakú szemüvege. De amúgy eléggé stimmel.

- Tényleg akkor lehetne azt, hogy én a közelükbe kapjak esetleg egy szobát? - fordultam, Mr. Boss felé.

- Nem.

- Hogyhogy?- vágtam közbe.

- Mivel ön másik tagozatra jár, az A szárnyban helyezzük el önt. Míg két barátnője a B szárnyban kap szobát. Ez így szokás, ugyanis az iskola is ketté van bontva. Elkülönítjük a két tagozatot. Így hatékonyabb. - magyarázta nekem, de én egy csöppet magamba zuhantam. Akkor ez azt jelenti, hogy az A és B teljesen külön lesz tartva. Ne már!

- A két szárny között általában még az átjárást is tiltjuk, mert szép lassan két külön iskolává növi ki magát a két tagozat. És természetesen versenyek is vannak. A két tagozat nagy rivális. De erről bővebben olvashatnak az interneten is! - mondta teljesen ünnepélyesen.

Ki nem szarja le az internetet, most?! Külön? Pedig azt hittem majd együtt fogunk hülyülni, és végig nézhetem ahogy Emma és Maya pálesz piálós versenyt tartanak már az első napon. Hát kurva jó, diri bá. Azt hiszem mindjárt megrúgom...

- Értem. És ki lesz a szobatársam? - kérdeztem vissza, beletörődöm sóhajjal.

- Ez a másik dolog, amit mondani akartam. A szoba társa egy hónapig távol lesz. Így kénytelen lesz nélkülözni a társaságát.

-Értem.

- Magukat addig is elkíséri Tom a szobájukhoz. - intett az egyik önkéntes segítő diáknak.

Maya és Em még egy búcsú pillantást felém, majd kiléptek az ajtón.

Vajon milyen mértékbe küldhetek az igazgató felé gyilkos pillantást? Szabad azt? Biztos nem. Fenébe. Maya biztos küldene. Én viszont nem. Túl beszari vagyok. Pfff...

- Mivel kifogytunk az önkéntesekből én magam kísérem el a szobájához. A bőröndjeit már odairányítottuk az új szobájához. - állt föl a bőrszékéből, amiben eddig ült. Majd intett, hogy kövessem. Jó diákként követtem őt.

- Az A szárnyat és a B szárnyat egy hatalmas ajtó választja el egymástól. Nem lehet eltéveszteni. Egy portás engedi át oda az embereket. Ezért is nem lehet csak úgy ki-be járkálni.

- Az órarendeteket a szobáitokban már felakasztottuk. A külön szakkörökről a iskola paravánon találhatsz bővebb információt, lent a földszinten.

- Van lift, ugyan, de nem használhatják a diákok. Csak rendkívüli esetekben.

- Az étkezde...blablablablabla blaaaaa....

Nem igazán figyeltem. Épp magamban átkoztam a felmenőit az igazgatónak, és némán hisztiztem. Ezek mellett pedig nem tudok figyelni. Valamennyi eljutott ugyan az agyamig. Pl.: Órarend, kaja, ajtó,lift. Ennyi. Eléggé érdektelen témák.

Bár legalább csak az enyém a szoba egy teljes hónapig.

- Itt is volnánk! - a dékán hangja zökkentett ki ismét a gondolatmenetemből.

- A szomszédjaid két fiatalember, de ha bármi probléma lenne velük, akkor csak forduljon hozzám. Szép napot! - megígértem, hogy mindenképp. (Egy szart...) Majd, biccentettem, köszönésképpen. Illetlen vagyok, de nem voltam épp nyalizós hanglatomban.

A szoba ajtómnál valóban ott állt a két csomagom. Két megtermett bőrönd.

Úgy gondoltam ráér bevinnem. Majd később. Nézzünk körbe előtte.

Beléptem a szobámba. Hát rohadt jó kis szoba!

Szép sárgás színű fal. Fehér szegéllyel. Két ágy.

A baloldalit választottam, mert a mellett volt az erkély. Van erkély!Jiiij!

A huzat bordó volt és fehér. volt egy kis éjjeliszekrény az ágy mellett, meg a szoba túlsó végében egy hatalmas szekrény. Ott húzódott egy hosszú pult szerűség, ami előtt két gurulós szék volt.

A szobaajtó baloldalán máris a fürdő volt. A fürdő mellett pedig konyha. Asszem az! Nem tudom, mit kezdjek vele! ><

De a szemem megakadt egy ponton. Egy elhúzható ajtó húzódott végig a a keleti falon. Ezek szerint ez vezet a két "fiatalemberhez". Megpróbáltam kinyitni, de zárva volt. Sebaj. Legalább nem jönnek át csak úgy.

- Na nézzük meg a szomszédokat. Lehet, hogy jól néznek ki!

Boldogan tapsikoltam egyet, majd kiléptem az ajtómon. Fordultam jobbra. Gondoltam majd egy jót kopogok, de nem volt rá szükség az ajtó tárva nyitva volt. És nagyon lefagytam a látványtól. Pontosan a látványától. Ott álltam levegőbe tartott, kopogásra szorított ujjakkal. Szobor mereven és csak meredtem arra a pontra, mai kiakasztott.

- Teeeeeeee?! - szakadt ki belőlem.