***
1 perc....1 perc....1 perc....1 perc....1perc.....1 PERC! ÁÁÁÁH!
Kiborít, hogy nincs nálam óra. Egyszerűen, mintha az idő nem akarna előremozdulni. Természetesen lenne nálam mobil, de nem hoztam táskát, amibe pakolhatnám, ezért hát oda adtam Emmának, ami hát ezek szerint nagy hiba volt. Ugyanis, ők leléptek. Bizonyára épp ismeretlen társaságban élvezkednek valami fiúkával, de mondjuk ez lehet az én hibám. Hisz folyton azt hajtogattam:
- Emma mennyi az idő? Mennyi az idő? Nem tudjátok mennyi az idő? Moooondcsaaaak Em....
- MÉG MINDIG KILENC, BAZDMEG!!!
Hát igen kicsit kiborítottam. De mindegy, térjünk vissza a nagy bajomhoz, vagyis, hogy unatkozom.
De most komolyan, érezzük át egy kicsit szánni való helyzetemet. Itt lehetek az évszázad legjobb buliján és....és...ÉS unatkozom! Miezmár?!
A tetejében már egy hadseregnyi fiút csábított oda vérvörös ruhácskám, ami többet mutatott, mint kellett volna. Ám, természetesen az összeset elhajtottam. Egyszerűen undorító volt mindegyik.
Volt amelyik külsőre is, de a viselkedésük is kábé olyan volt, mint egy pedofilé.
Asszem az utolsó vigyora kicsit az egyik horrorfilmes pszihophatára emlékeztetett. Melyikből is? Ja igen, a Pszicho-ból. Brrr... A rossz féle fajta borzongás. Az pedig nálam nagyon nem jelent jót.
Kikészülök!
A bárpultnál ültem , de még egyszer sem gyengültem meg annyira, hogy igyak akár egy csöppnyi keserű szart, vagyis alkoholt. Pedig talán jobb is lenne, ha én is bepiálnék. A gátlásaim feloldódnának, talán még én lennék a táncparkett ördöge....deee neeem. Akkor is van bennem még tartás! És kész!
Sóhaj...sóhaj....méély sóhaj....még mélyebb sóhaj....pöcegödör sóhaj....sírgödör sóhaj....Najó elég!
A szegény bárpultos pasas már agyvérzést kap, itt sóhajtozom, ugyan nem hallja, de ez részletkérdés. Szóval itt sóhajtozom és előadom a világ nagy fájdalmait egy partyn és hiába környékezett meg pár ajánlattal, hogy igyak ezt, meg igyak azt, nem tudott rávenni semmire.
- Biztos nem kérsz semmit?! - már szinte láttam ahogy kidudorodik egy ér a halántékán, rángatózik a szeme és legszívesebben agyonverne a legnagyobb üveggel, ami a kezébe akad. Szegény fickó, tudom sajnálni. De hát mi lenne a világgal, ha én meghalnék. Bizony, sóhaj.
- Najó, a székeket le kell takarítanom, menjen innen arrébb, hölgyem! - úgy köpte az utolsó szót, hogy azt hiszem a "gy"-ből jutott egy kicsi az arcomra is. Kösz! Hogy csapkodna agyon egy péklapát!
- Jól van már! - Komolyan szinte lelökött a magas székről.- Bunkó! - motyogtam miközben elindultam a tömeg felé.
Kicsit elbizonytalanodtam a sokaság látványosságától, de vagy erre megyek, vagy a fotelek felé, amiket ugyan elfátyolozott valami anyag, de nem bújtatta el kellően az embereket. Legyen elég annyi, hogy nyilvánvalóvá vált mindenki számára,hogy mi folyik a selyem, vagy mi az isten mögött.
Tehát nem szándékoztam arra venni az irányt, szóval akkor maradt az őrjöngő tánctér. Csodás.
Valahol már a közepénél jártam. Sikerült átverekednek magam néhány könyökön, vadul kalimpáló karon vagy lábon(?), elhaladtam egy- pár olyan páros mellett, akiknek inkább ajánlanám, a foteles oldalt. De tényleg. (Könyörgöm, menjetek már!)
Kábé akkor kapcsoltam tankszerű sebességre, amikor átverekedtem magam egy táncoló, vagy ölelkező fiú(!!!) pároson. (Úristen! Blah. De nincsenek előítéleteim a buzikkal szemben. Ááá dehogy! ><)
Már csak két páros, már csak egy, éééééés....KIJUTOTTAM!Azt hittem ott helyben örömtáncot fogok lejteni, de inkább az én tánctudásommal letettem róla és elindultam az egyetlen kijárthoz, egy folyosó felé.
***
Egy rohadt sötét folyosó, csak annyi a fény a folyosón, amennyi a buliból beszűrődik. És mivel még így sem látom a folyosó végét, ezek szerint ez még nem elég. Jó kilátás.
Mindegy!
Vettem egy nagy levegőt, majd belevetettem magamat a sötétségbe, huuu...
A fal mentén sétáltam, de nem igazán akart semelyik ajtón fény kivilágítani. Ugyanis a folyosón végig ajtók sorakoztak, ki tudja mi minden, vagy ki minden volt azok mögött. Ezen a bulin egyre betegebb dolgok jutnak eszembe. Remek.
Sötét mindenfelé, de legalább a zene elhalkult. Bár mondjuk most meg cseng enyhén a fülem, de azért legalább a sötétben kutakodással elfoglalom magamat. Valamennyire.
Hirtelen a fal befordult balra. Én is mentem vele, mert miért ne. Vagy 20 lépést tehettem meg amikor az egyik ajtó alól fény szűrődött ki. Nem tudom mire számítottam, de oda mentem, és benéztem az ajtórésen.
Nem kellett volna. De nagyon neeeem!
A szobában gyér fényű lámpa éghetett. Nagyobbrészt csak az ágyat világította meg gyengén.
Hát, az ágyon Nate és egy vadidegen lány merültek el egymás szájában. A szöszinek az inge teljesen ki volt gombolva, és éppen az ismeretlen csaj felsőjének a cipzárját húzta egyre-egyre-egyre lejjebb. Miután elért arra pontra, hogy a ruhát már csak a jóakarat tartja a helyén, könnyed, és meg kell jegyeznem profi mozdulatokkal csúsztatta le a szövetdarabot tulajdonosáról.
Mivel speciális dupla anyagú ruha volt, a noname csajon nem volt melltartó. És gondolom Nate, drága ezt pontosan tudta. Én viszont nem, így nem meglepő, hogy ( már így is eléggé elborzadva néztem a pornóba átmenő jelenetet, márvány mereven , de ha lehet még jobban) elképedtem és elsápadtam.
De sajnos meghökkenésemnek hangot is adtam. Túl hangosan szívtam be levegőt vagy valami hasonló, és hát az "áldozatnak" feltűnt, hogy ott állok az ajtóban, ami már egyre jobban nyílt ki, mert nem tudtam az óvatosságra figyelni, így nem csoda, hogy könnyen meglátott.
Halk sikkantás. Felkapja a ruháját, félre löki magáról a meglepett szülinapost, majd lángoló fejjel kicsörtet a szobából, engem pedig neki lökve az ajtófélfának távozott. Anyádat...Szzzz, a fejem!
Lehet, hogy megérdemeltem, de akkor is! Úgy félre taszított, hogy a buksim koppant is rendesen azon a félfán. Ribanc! Remélem tönkrement a cipzár, és kénytelen leszel így parádézni!! x)
Miközben a fájós fejemet simogattam megjelent egy gúnyos mosoly az arcomon erre a gondolatra. Annyira megérdemelné. Szerintem velem egyidős, és már most könnyű vérű nőcske lenne...? Mai világ, szar világ. Pfff....Bár....
Bár....A bár-nál leakadtam, ugyanis kiderült, hogy megint túlzottan elmerültem a gondolataimban. Ezt az bizonyított, hogy nem vettem észre Natet.
Várjunk, várjunk. Ezen nem volt elég hangsúly. Hisz, nem vettem észre Natet...Érti ugye mindenki...a hansúly Nate-en van.
Nem vagyok ennyire rajongó típus, de Natet nem észrevenni lehetetlen. Vagy nem...Nekem sikerült. Bár...bár lehet jobb lett volna, ha nem is veszem észre, mert hát lesokkoltam a látványától.
Ott állt az ajtó túlsó oldalán.
Szokták mondani, hogy támasztja a falat... hát ő olyan jól tudott a falnál állni, hogy még fontosnak is tűnik, hogy ő ott van. Mintha tényleg a falat támasztaná! ^^
Najó Ren, csak a nyálad ne csorduljon ki...,mert az egy csöppent gáz lenne.
Tehát állt. Karba tett kézzel. Most nem térek ki arra, hogy milyen eszméletlenül jól áll neki, ha karba tett kézzel áll.
Szóval állt. A falnál. Szőkés hajtincsei enyhén ziláltak voltak, és a szemeibe hullott pár közülük.
Ajkai...Najó ugorjunk, mert ez a pont komoly részletezést igényelne.
Az inge, ami, mint említettem teljesen ki volt gombolva, és ezáltal belátást, tökéletes rálátást nyújtott szépen...mit szépen?! Tökéletesen formázott felsőtestére.
A gatyája enyhén ki volt gombolva, pont csak annyira, hogy az összes nőnemű egyed csábításba essen...és rögtön...khm...Eltávolítsa a felesleges ruhadarabot. Milyen szépen, és diplomatikusan fogalmaztam! :D
Ja és a szemeit elfelejtettem megemlíteni. Az egy dolog, hogy eszméletlen volt az acélszürke szempár, de a másik dolog az az irány volt, ahova féloldalasan nézett. De nagyon.
Ugye nem kell megemlítenem, hogy én voltam az, akit olyan nagyon nézett eszméletlen íriszeivel? Hát persze.
Az egészben az kiborító, hogy én képes voltam érdektelennek tűnni, hidegvérűnek kitüntetnem magam. És még pofátlanul üresen és ártatlanul pislognom erre a "fiú"ra.
- Tudod, cica, most elrontottad az időtöltésemet. Pedig jó szórakozásnak bizonyult volna. - Úúúúristen! Azok az ajkak szétnyíltak és...és beszéltek. Rekettes hangon. Kíín! ><
Az viszont zavart, hogy ciccegett. Rosszallóan. Az nem jó. Az nagyon nem jó!
- Tudod, most meg kell oldanom a helyzetet. Kell valaki...- itt tetetetten gondolkozós arcot vágott, és közben a plafont fixírozta. - ...kell valaki, aki beugrik, aki kis drága helyett. - bökött a fejével a folyosó felé, mintha még ott lenne a lány. Majd ellökte magát a faltól a fejem mellé támasztott a kezével, finoman az állam alá nyúlt és felemelte kicsit a fejemet, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.
Szinte felém tornyosult. Azt a kevéske fényt is, ami volt szinte teljesen eltakarta.
Még mindig közömbös. MÉG MINDIG közömbös vagyok. És ez nem csak nekem tűnt fel, hanem Mr. Félistensosexyférfiállatnak (Ezt nem hagyhattam ki Glória xDD) is.
Rosszat sejtő kéjes félmosoly. Már csak az hiányzik ,hogy megnyalja a száját.
- Látsz itt valakit, aki megfelel erre a feladatra? - feltette a kérdést, de nem vette le rólam a szemét.Hát persze.Éééés... És megnyalta száját. Hát ez nem igaz!!!
- Szórakozzunk! - hajolt hátrébb, majd megragadta a csuklómat és berántott a szobába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése