2011. március 23., szerda

Első...

***


Mi lesz az ember lányával, ha a tiltás ellenére 16 éves fejjel elmegy egy kő gazdag család által rendezett születésnapi partyra? Jó kérdés. Én sem tudtam pontosan, hogy mi lesz velem az est folyamán, és ez még akkor sem változott, amikor kinyitottam az Emma mobil ajtaját és kiszálltam, utánam a két barátnőmmel, akik már teljesen be voltak zsongva már csak a gondolattól is, hogy itt lehetnek ma, az ajtó felé pillantottunk. Ami, meg kell , hogy mondjam hatalmas volt. Addig, amíg Emma lefikszált mindent az apjával, én végig néztem magunkon. Emma sötét lila, csipkés koktél ruhába bújt, ami igazán jól passzolt hozzá.
Maya egy veszélyesen szűk habos-babos aljú combközépig érő "tündéri" ruhácskát viselt.(Ahogy ő hívta.) Nem tudom, személy szerint nem tetszett, de ízlések és pofonok, kérem szépen.
Jómagam egy piros, fekete csíkos szintén enyhén babos aljzatú ruhát hordtam. Hogy is jellemezte Em a ruhát? Ja, igen.
Azért fekete, mert komor vagyok általában, és azért piros, mert mindjárt kész vagyok felvágni az ereimet. Érdekes jellemzés az biztos.
Amúgy mind a három ruha pánt-less szóval, a szeptember esti fuvallatban kissé fázott a vállam. De persze ezt még lehet orvosolni, azzal, hogy most rögtön bemegyünk!
Elköszöntem, puszta udvariasságból a sofőr papától, majd a két vihogó lányka nyomában beléptem a megtermett ajtón oda, mint később majd ki is derült, maga a pokol.
***

Első megállapítás, megsüketülök. A zene nem rossz csak dobhártya szaggató. És miért lenne halkabb egy bulin? Semmiért. Hát épp ez az.
Második megállapítás, nem VIP party. Szerintem ide még az utolsó postást is meghívták. A hely természetesen egy hatalmas villa volt. Tömve emberekkel. ÉS szerintem ennyire nem szeretem a tömeget.
Harmadik megállapítás, az egész elvileg csak negyedórája megy, de már a fele társaságon van nyomás rendesen. Isten hozott engem a vad partyk világában. Hipp-hipp-hurrá! Nem kéne ennyire örülnöm.
- Azt viszont meg kell hagyni a gazdagok megadják a módját az ünneplésnek! - fordultam Maya felé, de ő csak értetlenkedve próbálta leolvasni a számról mit mondhatók. Szép.
A füléhez hajoltam és pár decibellel nagyobb hangerővel megismételtem neki, amit mondtam.
Ő fülig érő mosollyal bólintott, majd engem és Emmát a bár felé tessékelt.
Rögtön levágtuk magunkat három bárszékre,én a két lány közé ültem.
Maya és Emma rögtön rendeltek valami italt -természetesen alkoholtartalmút- majd a közelben táncoló fúkat kezdték el mustrálni, nem túl diszkréten. Majd minden alkalommal a poharukba mosolyogtak, amint egy arra elhaladó férfiakból álló csoport küldött nekik egy kéjes vigyort. Párszor oda is jöttek hozzánk, de velem nem szívesen bájologtak, mert hideg tekintettel és színtelen hangon válaszoltam minden hülye kérdésre.
Mivel annyira ridegen viselkedtem, hogy az már rémisztő volt, a fiúk szép lassan elfogytak.
- Ne máár, Ren! Most miért viselkedsz így?! - szúrt le Em, de nem tudott meghatni, nem nagyon érdekelt ez a party, pedig valamiért azt hittem jó lesz, nem is tudom már miért.
Csak megvontam a vállam, és belekortyoltam a poharába. Bah, pocsék!
- Talán jobb képet is vágnék a dologhoz, hogyha nem olyan kérdéseket tennének fel, mint: "Gyakran jársz ide?" Most komolyan erre mit mondhatnék?! - értetlenkedtem.
- Kit érdekel mit mondanak, ha jól néznek ki?! És lehet, hogy csak részegek. - vágott vissza Emma.
- Csodás! Csak részegek. Én nem részeg állatokkal akarok bájologni...Pfff...!- fújtam egyet.
Ez egy party, nem pedig templom! Naná, hogy részegek! - forgatta meg a szemeit a lány.- Mellesleg, még a buzi fiúk is bebasznak egy bulin, szóval nem tudom kire vársz...
- Normális fiúkra! Tőlem lehet részeg, de ne akkor amikor velem beszélget!
Még percekig jól elveszekedtünk. Nem tudtunk egyetérteni. Más nézetek ez van.
- Ha ilyen maradsz, soha nem lesz fiú. - kortyolt bele poharába a másik lányka, majd folytatta. - Nem tudom mit vársz? A szőke herceget, fehér lovon? Szállj le a földre.
Ez Maya, tudja mi a gyenge pontom.
- Nem szeretem annyira a szőkéket. - motyogtam, de már nem menthettem meg a helyzetet.
Emma csak önelégülten vigyorgott, lehajtotta az italát, majd kért egy másikat. Piálj csak ez az! Remélem reggel a hányásodban fetrengve ébredsz...Éljen a jó indulat! Jeej.
Maya a bárpultra csapott, majd dühös tekintettel rám szólt.
- Ne vágj nekem itt pofákat! Ne légy szent életű és kész! Fiút akarsz küzd érte!
Be mutatlak titeket a két szülinaposnak, és utána keresünk pár "normális" alakot neked. - mászott le a pici csaj a székről, majd rögtön elrángatott minket valahova a party centrumába.
- Előre szólok, amerikaiak, tehát őrjítőek, és eszméletlenül sexuálisak. Szóval ne tessék beléjük zúgni egyből, mert nem jártok jól velük! - Az utolsó mondatot inkább nekem intézte, mintsem Emmának, de direkt nem néztem rá. Flegma akartam lenni, hogy...nem is tudom miért, de nagyon felhúzták az agyamat, pedig még tíz perce sem vagyunk itt.
- A két ünnepelt, ikertestvér, de hiába kérded melyik az idősebb, ők maguk sem tudják! Állítólag a szüleik direkt eltitkolták előlük, hogy ne legyen nagy konfliktus közöttük, mert enélkül is mindig egymást nyúzzák. - csiripelte belelendülve Maya. Látszik rajta, hogy imád pletykálni. - Nem egypetéjüek. Olyan akár tűz és víz, de majd meglátjátok a saját szemetekkel! De a szőkével vigyázzatok, ő a veszélyesebb, Darren viszont alattomos, vele is óvatosan tessék szóba elegyedni!
- Tényleg, honnan is ismered őket? - pillantottam rá kérdőn.
- Apám munkatársa, az apjuk. - válaszolta könnyeden.

Maya, olyan gyorsan tört magának utat a tömegben, akár valami sarki jégtörő hajó.
Tény, hogy mindenki tiszteli és ismeri annyira, hogy aki nem segg részeg, az rögtön félre áll az útjából. Soha nem mondanám neki, de nekem is tetszene ez a tisztelet.
De azért van bennem annyi tartás, hogy én azért nem borulok le előtte azért, mert barátnőjének tekint. Azért bennem is elveszett valamennyi tartás. Mélyen. Biztos.
Már csak pár ember volt előttünk, úgyhogy úgy éreztem ideje kiszednem a karomat a lány mancsából, és önálló akarattal rendelkező embernek mutatnom magam, legalább az "őrülten sexy" házigazdák előtt.
- Maya!
Egy szőke hajú fiú pattant föl az egyik székből és köszönt a lánynak.
Fiúk terén merőben más az ízlésünk a lánnyal, de ez a gyerek olyan jól nézett ki, hogy nem hinném ,hogy láttam volna még egy ilyen pofival megáldott hímneműt.
A szöszi rögtön magához intett minket, egy fotelhoz. Nem is tudtam, hogy itt vannak fotelek. Érdekes.
- Látom elhoztad a barátnőidet. Csók, hölgyeim. - küldött felénk egy őrjítő félmosolyt.
Hála az égnek hideg vérrel vagyok megáldva, ezért hamar magamhoz tértem, és viszonoztam a mosolyt.
- Boldog Születésnapot! - dobta le magát Maya, teljesen természetesen.
- Boldogot! - mondtuk egymás után Emmával.
- Majd átadom Darrenek, hogy két ilyen szépség köszönt minket. Mit ki nem hagy az öcskös!
Még hogy öcskös, nem is tudja melyikük az idősebb, de ezek szerint ezzel akarja éreztetni, hogy ő lenne az. Bár kíváncsi lennék, az" öcskös"re. Remélem ő nem olyan, mint a szöszi. Jónak- jóképű, de eléggé elcsépelt. Nekem ez a tömör véleményem. Engem nem nyűgöz le ilyen könnyen.
- Na jó, szerintem mi arrébb megyünk, mert jönnek a visító rajongóid. Még egyszer Boldogot, Nate!
Majd Maya el is rángatott minket, vissza a bárhoz. Nyilván piálni, de az én gondolataim nem éppen az alkoholon járnak. Sokkal inkább a másik ikren, Darrenen. Vajon ő milyen?